|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.28. 15:27 - |
A legkülső falon belül lévő aprócska falu. Itt elég szegényes az élet, a tehetősebbek inkább más helyekre költöznek, lehetőleg minél közelebb a központhoz és a biztonsághoz.. Az itt élők közül sokan mennek katonának a kevés munkalehetőség vagy családuk elvesztése miatt. Akik dolgoznak, azok is többnyire kisebb boltokban, a postán, vagy az áttört fal visszaállításán munkálkodnak. A néhány óriástámadásnak köszönhetően legtöbben elvesztették itt valamelyik családtagjukat, ha nem többet, így az emberek nem nagyon bíznak a jövőben. Ennek ellenére, és a külvilág közelsége, valamint a kíváncsiság miatt sokan csatlakoznak a Felderítő Egységhez. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Ahogy gondolkodtam csak az jutott és az járt az eszembe, hogy ha elveszítem milyen keserves napokat éveket, életet fogok átélni. De.... mégis, nem éri meg azért a maroknyi bolsogságért? Végülis az élet erről szól, megszületünk , boldogok leszünk, aztán meghalunk. Attólmég, hogy valami végetér nem kéne eltaszítani magamtól. Az élet ezzel együtt jár... én pedig nem akarok úgy meghalni, hogy nem tapasztaltam meg a jót. Úgy, hogy nem tapasztaltam meg Cassidy-t....
A gondolatmenetet végigvezetve ekkor Casidy-re tekintettem aki hasonlóképp nem volt épp a legbolsogabb pilanatában, feltételezem miattam. Egyszerűen csak jött, és megragadtam a lány orciáit, a tenyeremet rátapasztva, majd magam felé fordítottam fejét. Közelhajoltam hozzá, már majdnem megcsókoltam amikor hírtelen bekaptam az orrát és belefúójva Cassidy száján kijött a levegő. Eleresztettem és hangosan felnevetve kipirúlva, őszintén boldognak éreztem magamat.
|
Daniella Sky:
Mikor zavartan mentegetőzni kezdett csak nyugodtann elmosolyodtam.
-Jó semmi baj.-mosolyogtam rá bíztatóan.Azt mondta, hogy jó lesz a park erre én már meg is indultam a park felé ám mikor hirtelen feltűnt, hogy ő nem is jön velem megtorpantam de erre már be is ért így már együtt mentünk tovább.Útközben nem beszélgettünk bár nm is volt olyan hosszú az út.Ő nézelődött én pedig hasonlóképpen figyeltem, hogy mi történik körülöttünk.Eléggé kihalt itt minden csak néha sétált el egy.egy ember mellettünk.Lassan odaértünk Frei pedig amint észrevett egy padot odalépkedett hozzá és az ujját végighúzva rajta ellenőrizte, hogy mennyire higiénikus a pad és mivel rájött, hogy elég poros ami nem is csoda úgy döntöt, hogy leveszi a felsőjét majd a ruhadarabtól telhető legnagyobb részét befedi a padnak vele.Rákérdezett, hogy megfelel mire édesen elmosolyodtam és közelebb lépkedtem hozzá.
-Igen megfelel köszönöm.-mosolyogtam rá majd leültem mellé bár így, hogy ez a felső elég kicsi szorosan ültünk az, az a lábunk összeért és még kicsit az oldalunk is.
-Te miért a Felderítő Egységhez csatlakoztál?-kérdeztem rá puszta kíváncsiságból miközben felé fordítottam a fejem.
-Persze ha személyes vagy nem szívesen beszélsz róla nem muszáj válaszolnod.-tettem hozzá gyorsan egy lágy mosollyal. |
Cassidy Scott:
Meglepődött a macska szerű reakciómra de végül csak szélesen elvigyorodott végül felnevetett.
-Téged nem bántanálak legalább is ok nélkül biztos nem.De ha kell persze.-mondtam miközben felemeltem a kezem és megmutattam neki a körmeimet melyek olyan közepes nagyságúak voltak de még is erősek és kicsit élesek.A mellkasa előtt összefonta a karjait majd kipirulva széles vigyorral az arcán nézett rám.Én közben már visszahúztam a kezem és csak cuki pofival néztem ahogyan elpirul.Tényleg tök jó fej,kedves meg vicces srác de még is bátor és határozott ezekhez pedig még társul a cukiság.Annyira kis édes ahogyan kipirult arccal néz.Viszont így visszagondovla arra amit Nano-chan mondott lehet, hogy én tetszem neki....Nem mondom, hogy nem kedveltem meg ezalatt a rövid idő alatt meg a külsejével sincs baj csak vala, hogy ez nem túl gyors lenne és alig ismerem...vagy csak azért gondolok ilyeneket mert már tudom, hogy ha elveszíteném az hatalmas fájdalmat okozna?Elfordította a fejét és elkomorodott erre én csak nagy szemekkel néztem rá.Már nincs zavarban...és nem is mosolyog.Erre nekem is lehervadt a mosoly az arcomról és csak érzelemmentesen néztem rá de végül inkább csak elfordítottam én is a fejem. |
Ahogy rámfúlyt és alkapta a kezemet csak meglepetten néztem rá , majd szélles vigyorr húztam számat és felnevettem.
- Karmolsz is Neko Neko-Chan?
Összefontam karjaimat és néztem rá kipirúlva szélles vigyorral arcomon. Ahogy korábban láttam h elpirúlt, tuladonképpen cska most fogtam fel. Arcomon enyhe pír jelent meg miután elgondolkodtam azon, valyon én értem volna ezt el? Jó tudom, hogy nem lenne ez oké most köztünk, de ez akkor is jó érzés. Azonban felejtős, ha meghal csak szenvedni fogok, erre nincs szükségem.
Ahogy jöttek a negatív gondolatok, csak elfordítottam fejemet és elkomorodtam ismét, látva, hogy ismételten valami kirázott a jelen helyzet szívetmelengető hangulatából. |
 Láttam, hogy zavarba jön, mikor látja, tőle várom a választ. - N-Nem, nem neked kéne mondani, vagyis.. Szóval.. Én nem nagyon ismerem a falut, fogalmam sincs, mi merre van.. - mondtam oldalra fordítva a fejem. - Bocsi.. - Mondtam, kínomban elmosolyodva. Kezdtem még saját magamnak is kellemetlen lenni.. - Persze, a park jó lesz - feleltem. Park? tt van park? Persze hogy van.. Mi más lehetne egy ilyen szegényes faluban? Gyárak? Naná, hogy parkok.. Hogy ez nem jutott az eszembe.. Mondjuk, sokra mentem volna vele, ha nem is tudom, merre van..
Kicsit elbambultam, mert mire oldalra néztem, Della már elindult. Néhány futólépéssel utolértem. Útközben alaposan megnéztem magamnak a tájat. Legalábbis azt mindenképpen, hogy merre jöttünk. Szeretnék még hazatalálni.. Végül megérkeztünk a parkba. Nem volt túl nagy, de a célnak pont megfelelt. Nem messze tőlünk megpillantottam egy padot. Odasétáltam, és végighúztam rajta a kezem. - Hát, ez elég.. Poros. - Állapítottam meg.Levettem magamról a felsőmet, és leterítettem a padra. - Így megfelel? - kérdeztem Dellától. Próbáltam a felsőt minél jobban széthúzni, hogy kényelmesen elférjünk rajta, de nem éppen rugalmas anyagból készült.. Megvakartam a tarkómat, valami megoldást keresve. Végül megrántottam a vállam, és leültem az egyik szélére. Onnan néztem fel Dellára, várva, hogy ő is leüljön. |
 Elmosolyodott aztán mondta, hogy mehetünk majd kérdezte, hogy merre.Egy kisebb tér közepén voltunk éppen.Egy pár másodpercig csendben álltunk ott.Én csak vártam, hogy mondja merre menjünk de mikor kérdőn rám nézett felkaptam a fejem.
-Ja, hogy nekem kéne mondani, hogy merre menjünk.-kérdeztem haloványan elpirulva majd csak zavartan elmosolyodtam.
-Öm mehetünk mondjuk a parkba.-ajánlottam aztán balra elfordulva tettem pár lépést arra amerre az említett hely volt.Remélem megfelel neki is. |
Örültem, hogy nem haragszik meg rám a haja összeborzolása miatt. Őszintén szólva, ha valaki - na jó, mondjuk inkább, hogy egy vadidegen ember - velem csinálta volna ezt meg, már lehet csak három ujja lenne.. Elmosolyodtam, ahogy megigazította a haját. - Akkor mehetünk... Ümm, taktikai kérdés: Merre? - kérdeztem, egy kisebb tér közepére érve. Mivel nem nagyon mászkáltam ezidáig a faluban, fogalmam sem volt, mi merre van. Az efféle tudományom kimerült a kisboltok és a lakásom környékében.. Ja, és persze a kiképzőközpontban. Oda akár csukott szemmel is eltaláltam volna..
Kérdőn néztem Dellára, hátha ő jártasabb ebben, és megmondja, merre tovább. Igazán próbálkoztam, de hiába, semmilyen ötletem se volt, hogy melyik út egyáétalán merre vezet, arról pedig pláne nem, hogy mi hova is akarunk menni. Ez azért volt elég kellemetlen, mert én hívtam el sétálni.. Gratulálok, Frei, gratulálok.
Halkan sóhajtottam egyet. Szerencsére a kettőnk közt beállt rövidke csend még nem nem vált kínossá, így volt időm gondolkozni, hátha eszembe jut valami. Mindenesetre egyenlőre a Della tájékozódási képességeihez fűzött reményeimbe kapaszkodtam.. |
 Elvigyorodott majd ahogy két oldalt megfogta az arcom és közelebb húzott magához halovány pír jelent meg az arcomon.Sunyi vigyorral húzta szét az arcom ami egy picit fájt és így elég kényelmetlen volt főleg, hogy így nézett rám attól pedig egy kicsivel erősödött is a pír.Azt mondta, hogy én azt csak hiszem és Neko-channak szólított mire nagy szemekkel néztem rá tartva a szemkontaktust.A kezem a csuklójára tettem majd elrántottam az arcomtól és ráfújtam akár csak a macskák.
-Most ettől megfájdult az arcom.-mondtam tetettett sértődéssel de azért elmosolyodtam és közben az arcomat simogattam a hüvelykujjammal. |
Elvigyorodtam, majd megragadtam az arcát kicsit közelebb hajolva arcához és széthúztam orcáit sunyi vigyorral arcomon és úgy néztem rá igéző szemekkel.
- Azt te csak hiszed, Neko Neko-Chan!
Csak belenéztem a szemeibe és egyböl egy macska jutott eszembe, egy vörös cica hófehér szemekkel.
Nem tudtam mi ztajlik le bennem, de tulajdonképp meg sem akartam érteni. jól éreztem magam így, és talán azon is elgondolkodtam, hogy ilyen távból le-e kapjam őt. Habár ez elég őrült ötletnek tűnt, tehát tartózkodtam a hülyeségtől. |
Mikor őszintén elmosolyodott muszáj volt nekem is mosolyognom.Úgy tűnik, hogy nem is olyan rideg mint amilyennek mutatja magát lehet, hogy hasonlók vagyunk?A kezét a fejemre tette majd összeborzolta a hajam mire mosolyogva, halkan nyögtem fel.
-Úgy látom ez a mániád.-mosolyogam továbbra is miközben a kezére mutattam mely a fejemen volt-Nem mint ha baj lenne.-tetem hozzá gyorsan.Mikor meghallom, hogy a vérfürdőn rá is számíthatok csak gonosz félmosoly jelenik meg az arcomon.
-Megbeszéltük....Raine-chan.-mondtam és talán még kicsit én is meglepődtem azon, hogy lechanoztam de aztán csak egy sunyi,édes kis mosoly jelent meg az arcomon.
-Lehet, hogy előbb törnek be az óriások mint ,hogy mi kijussunk.-hoztam fel mert nagyon úgy tűnik, hogy nem mostanában megyünk ki. |
Ahogy Cassidy elmondta álláspontját és kijelentette milyen fontosnak tartja, hogy életben maradjanak az emberek csak elmosolyodtam kedvesen. Talán őszintébb mosolyt húztam arcomra mint eddig bármikor és bárkinek, szinte észre sem vettem.
- Így legyen - ekkor megborzoltam Cassidy haját - Azon a véfürdőn rám is számithatsz!
Ahogy közöltem ezt vele, majd elemeltem kezemet a lány fejéről, majd megigazítottam hajamat ismét ahogy a szél belefújt. Valahogy észre sem vettem, hogy ismét próbálok egy olyan embert adni aki úgyérzem a jelenlegi énem szöges ellentéte. |
Végighallgatot ám amikor megszólalt és olyanokat mondott, hogy már nem nagyon fogunk többet megtudni róluk és amúgy is mi hozzájuk képest csak egy marék hangya vagyunk akiket ők megesznek..Azt mondta, hogy sose fogjunk tudni kiírtani őket.Erre hirtelen megkomolyodott a tekintetem és el is ridegült.
-Már pedig egyszer szépen elfognak tűnni csak rá kell jönni arra, hogy hogyan szaporodnak és kiiktatni a tényezőket melyek ahhoz szükségesek majd az életben lévőkkel végezni....De még ha nem is tudjuk őket kivégezni legalább távol tudjuk őket tartani a falaktól.-mondtam magabiztosan az egészet végül lehajtottam a fejem.
-Én hiszek a változásban...-mondtam ismét határozott hangon majd felemeltem a fejem.
-Egy biztos ha megint bejutnak a faluba és több ezer ember veszti az életét vérfürdőt rendezek.-éztem fel rá gyilkos fejet vágva.Szemeimből sugárzott a magabiztosság,a ridegség és a határozottság.Végül csak lehunytam a szemem sóhajtottam egyet és mikor kinyitottam már normálisan néztem.
|
Ahogy hallgattam Cassy szavait , azonnal azon gondolkodtam, hogy valyon mennyit tudhatunk még meg róluk? Amit tudunk, azt is több ezer emberi élet árán kerűlt a vér áztatta tudástárunkba. Talán többet nem is fogunk ezekről tudni...
- A világért sem keserítenélek el Cassy-Chan, de ezekről többet már nem igen fogunk tudni. Végileg kiírtani meg sose fogjuk... egy marék hangya vagyunk számukra mérges fogakkal. Hangyák akiket megesznek akár a hangyászok... én ebben már rég nem reménykedem.
Nyomtam le a lehangoló monológomat miközben karjaimat összefontam és komoran tekintettem Cassy-re nyugodt szemekkel. |
Ő is mondta, hogy sajnálja és a hangjából ítélve teljesen őszinte volt.Végül csak egy félmosoly jelent meg az arcán amikor ismét csak visszatértem pozitív énemhez.Arra amit mondott csak bólintottam végül ő csak egy kedves mosollyal összeborzolta a hajam mire egyik szemem lehunyva nevettem el magam ugyan is majd nem kiszúrta a szemem a hajam.Megkérdezte, hogy van-e kedvem sétálni mire csak bólogatni kezdtem bár így még inkább a szembe hullt a hajam.
-Na jó ez így nem maradhat nem látok semmit.-nevettem el magam aztán előre dőltem egy kicsit a fejemet lehajtva így az lógott a levegőben majd ahogy kiegyenesedtem hátradobtam a hajam és már helyre is állt.
-Most, hogy ismét látok mehetünk.-mosolyogtam rá kedvesen. |
Szóval az ő szülei is meghaltak.. Szegény; senkinek sem kívánnám ezt az érzést, főleg nem egy ilyen fiatal lánynak.. - Értem.. Sajnálom. - Mondtam őszintén, majd egy megkönnyebbült félmosollyal konstáltam, hogy nem az a lelkigyenge-fajta, akikkel eddig találkoztam. Kiegyenesedtem, és összeborzoltam a haját. - Igazad van, tényleg nem lesz jobb.. Szóval ne szomorkodj. - Mosolyogtam rá kedvesen. Mindig is akartam egy kishúgot, de sosem "kaptam meg", így jó érzés volt úgy kezelni Dellát, mintha a húgom lenne, még ha csak egy pár pillanatra is.
- Van kedved sétálni?- kérdeztem hirtelen. Még magamar is megleptem ezzel, bár mikor kimondtam, még jó ötletnek tűnt.. Ki tudja, hogy miután tönkretettem a frizuráját, mennyire lesz kedve eltölteni velem még egy pár órát.. Órát? Percet. Még az is rekord lenne. |
Mikor rákérdezett, hogy valami rosszat mondott-e csak megráztam a fejem.Nem az ő hibája csak azzal, hogy meghaltak a szülei eszembe jutott, hogy már az enyémek is meghaltak.Közelebb hajolt hozzám és kisimított egy tincset az arcomból mire ráemeltem a tekintetemAggódva tette fel a kérdést mire halovány mosoly jelent meg az arcomon de pár pillanat múlva el is tánt.
-Nem a te hibád csak mikor mondtad, hogy meghaltak a szüleid eszembe jutot, hogy már az enyémek is.-sütöttem le a szemem majd halk sóhaj hagyta el a számat és a fejemet megrázva mosolyodtam el.
-De nem lényeges semmivel sem lesz jobb ha szomorkodom miatta.-mondtam aztán őszintén rámosolyogtam. |
Nem úgy tűnt, mint aki szándékosan rejteget valamit.. Lehet, hogy ő sem tudja, minek a zárát nyitja..? De akkor is valami miatt a nyakában hordja..
Elfordította az arcát. - Valami.. Rosszat mondtam? - kérdeztem, ahogy a haján át megláttam szomorkás arcát. Próbáltam felidézni, hogy miket mondtam, de egyik mondatom se tűnt bántónak.. Bár találkoztunk a kiképzésen, ettől függetlenül nem nagyon ismerem Dellát, a múltját pedig főleg nem.. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, arcából kisimítva a haját. - Hé.. Minden rendben? - kérdeztem kissé aggódva. Tényleg nem állt szándékomban megbántani, de úgy tűnik valamivel mégis sikerült..
Kíváncsian fürkésztem az arcát, hátha le tudok olvasni róla valamit, de a szomorúságon kívül mást nem igazán sikerült. Lehet előbb meg kéne ismerkednem az emberekkel, mielőtt ilyenekről kezdek velük beszélni, gondoltam. |
Kételkedően visszakérdezett majd mikor mondta, hogy a sima kulcsokat nem szokás láncként hordani csak megrántottam a vállam.Ám mikor megkérdezte, hogy rejtegetek-e valamit is mosolyogva lehunyta a szemeit én csak megráztam a fejem.
-Nem rejtegetek semmit...-legalább is elvileg nem.Még azt sem tudom, hogy ez minek a kulcsa...lehet, hogy ha megtudom akkor még is csak rejtegetnem kell.Mélyen a szemembe nézett és arra amit mondot elszomorodtam.
-Sajnálom.-céloztam a szülei halálára.Igen nem könnyű szülők nélkül élni...Az apám egyszer elhagyott minket anyukám pedig egy óriás áldozata lett.Ez a kulcs az édesanyámé és tudnom kell, hogy mit nyit.Lehet, hogy valami fontosat.Kissé oldalasan lehajtottam a fejem hajam pedig előre hullot így takarva szomorú arcom. |
- Csak egy sima kulcs, mi? - kérdeztem vissza kissé kételkedő hangsúllyal. - A sima kulcsokat nem szokás láncként hordani, nem? De ha te mondod.. - Hirtelen eszembe jutottak a szüleim és az ő kutatásuk.. - Rejtegetsz valamit? - Kezdett igazán érdekelni a kulcs. Lehet, hogy valami köze van a szüleimhez? Vagy csak túlkomplikálom..? Lehunyt szemmel elmosolyodtam. Mióta is nem érdekelt ennyire semmi? Egy éve? Másfél?
Ismét elkomolyodtam. - Jobban tennéd, ha nem mutatnád ki ennyire nyilvánvalóan, hogy titkolsz valamit. A szüleim az életüket vesztették emiatt. - Mondtam mélyen a szemeibe nézve. Nem tudom, mennyire vesz komolyan, de úgy gondoltam, jobb figyelmeztetni. Elfordítottam a fejemet, és a szemem sarkából kezdtem vizslatni az arcát, hogy vajon mit reagál. |
Mikor arról beszéltem, hogy kíváncsi vagyok rá, hogy mikor visznek ki minket úgy láttam megkönnyebült ennek pedig örültem.Elfordította a fejét miközben a hajába túrva igazította el azt.
-Megértem.Azért nem olyan unalmas itt legalább is én örülök, hogy most nincsenek gondok.De azt már várom, hogy kivigyenek jó lenne ha minél előbb eltűnnének az óriások...bár az még biztosan sokáig fog tartani főleg, hogy alig tudunk róluk valamit.-húztam félre a számat a végén.Hm feltűnően sokat beszélek mikor meglátam azt a kedves mosolyt az arcán akaratlanul is megenyhült az arcom és muszáj volt elmosolyodnom.Sajnos hamar eltűnt az a mosoly bár örültem, hogy láthattam. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
