|
Kérlek, ne itt hirdess és ne káromkodj!
Valamint N, Nea, és még sok nevet használó egyén véglegesen ki lett tiltva az oldalról. A legtöbb rosszindulatú üzenet vagy spam rá vezethető vissza a közeljövőben, előre elnézést kérek mindenkitől.
| | |
|
Név: Attack on Titan Roleplay!:3
Téma: Szerepjáték
// Anime: Attack on Titan
Indulás: 2014-07-20
Admin: Dashie
Moderátor: Natsumi
| | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.28. 15:27 - |
A legkülső falon belül lévő aprócska falu. Itt elég szegényes az élet, a tehetősebbek inkább más helyekre költöznek, lehetőleg minél közelebb a központhoz és a biztonsághoz.. Az itt élők közül sokan mennek katonának a kevés munkalehetőség vagy családuk elvesztése miatt. Akik dolgoznak, azok is többnyire kisebb boltokban, a postán, vagy az áttört fal visszaállításán munkálkodnak. A néhány óriástámadásnak köszönhetően legtöbben elvesztették itt valamelyik családtagjukat, ha nem többet, így az emberek nem nagyon bíznak a jövőben. Ennek ellenére, és a külvilág közelsége, valamint a kíváncsiság miatt sokan csatlakoznak a Felderítő Egységhez. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 - Daniella, Daniella... Ismerősen cseng a neved. Te voltál az a lány a kiképzésen, akit a tábornok állandóan Dellának hívott? - kérdeztem, a halvány emlékeim közt kutakodva. Ismerős volt a neve, de nem tudtam archoz társítani, még így sem, hogy itt állt előttem. Hát, rövidtávú memória, ez van. - A közelben laksz? Vagy hogy-hogy erre jöttél? Általában nem sűrűn látok errefelé embereket, ismerősöket meg pláne nem.. - A tekintetem a nyakában lógó kulcsra tévedt. - Az a... lakáskulcsod? - kérdeztem furán.. Még senkit sem láttam, aki a nyakában hordta volna a lakáskulcsát.. Rengetek errefelé a tolvaj, nem félti? - merengtem. A kezembe vettem az apró kulcsot, ami a mérete ellenére elég nehéz volt. Alaposan szemügyre vettem. A végén láttam valami mintát.. Olyan volt, mintha egy pecsét, vagy egy címer lenne. Közelebb húztam a kulcsot, de megfeledkeztem róla, hogy ha ezt teszem, jön vele Della is. Így kellemetlenül közel kerültem hozzá. Még mielőtt reagálhatott volna, gyorsan hátraléptem. - Megnézhetem? - utaltam arra, hogy szeretném, ha levenné. |
 Raine-san folyamatosan pirult de én ezt egyáltalán nem értettem végül inkább úgy voltam vele, hogy nem hozom még inkább kínos helyzetbe így nem néztem már rá inkább Nano-chanra vezettem a tekintetem ám ekkor ő is elfordult erre csak egy halk sóhaj hagyta el a számat.
-Csak vicc volt.-mondtam ám mikor hirtelen a fiú kijelentette, hogy nem érzi jól magát és elmegy kicsit értetlenül néztem rá majd csak elhúztam a számat.Nano-chanon látszott, hogy aggódott és mikor mondta, hogy menjünk utána csak megráztam a fejem.
-Ne szomorkodj biztosan nem lesz semmi baj.Jobb lesz ha csak te mész utána engem nem is ismer.-mondtam halovány mosollyal az arcomon aztán utána néztem és kicsit elszomorodtam de végül csak megráztam a fejem és a lányra néztem.
-Szerinted én üldöztem el?-kérdeztem picit halkabban a szemébe nézve.
 -Hát nem hinném, hogy sok viszont egyszer úgy is kijutunk.-mosolyogtam rá biztatóan.Mikor elköszönt csak bólintottam és utoljára rámosolyogtam.
-Rendben én is remélem, hogy még összefutunk.Szia Lia-chan.-köszöntem el tőle majd én is integettem neki.Valaki megszólalt de nem hittem, hogy nekem szólnak ám mikor megkocogtatta valaki a vállam megfordultam és egy fiúval találtam szembe amgam akire csak kedvesen rámosolyogtam.Láttam ,hogy végigmért és bár elég fura szemekkel tette ezt betudtam annak, hogy ő is férfiből van.Végül zavartan bemutatkozott.
-Szia.Én Daniella Sky vagyok.-mosolygom továbbra is barátságosan és mikor jobban megnéztem az arcát rájöttem, hogy őt már ismerem a kiképzésekről.
-A kiképzéseken már találkoztunk bár gondolom ezt már elfelejtetted.-mosolyodtam el haloványan miközben félre néztem. |
 - Én is remélem. Bár nem tudom, mennyi az esélye annak, hogy újoncokat hamar kivigyenek.. Azért remélem hamar kipróbálhatom magam élesben is - feleltem. Számomra is furcsa volt, hogy nem tölt el félelemmel az óriásölés gondolata.. Ahhoz képest, hogy még a pókoktól is félek.. - Nekem most mennem kell.. Remélem még találkozunk! - köszöntem el. Elindultam hazafele. Pár lépés után hátrafordultam a vállam felett, és integettem Daniellának, majd visszafordultam és folytattam utamat. Közben újra eszembe jutott a fehér macska, akit kergettem. Körülnéztem, hátha megpillantom, de sehol sem láttam. Kissé csalódottan nyitottam ki a házunk ajtaját. - Hello, Anyu! - köszöntem, de nem érkezett válasz. Biztosan dolgozik még, gondoltam. Leültem egy székre, és az órára pillantottam. Még csak fél tizenegy van, mégis mintha már este lenne.. Fáradtan fújtam egyet, és nekiláttam a házimunka elvégzésének.
Szokás szerint kimentem a ház előtti tóhoz. Minden nap kijövök ide, van, hogy többször is. Itt nem zavar senki, elvégre eléggé eldugott hely, én is csak úgy találtam meg, hogy közvetlenül rá néz az ablakom. Ha pár méterrel arrébb lenne az ablak, talán észre se veszem a tavat, olyan aprócska. A tükörképemet nézve kavicsokat dobáltam a vízbe. Az évek során tökéletesre fejlesztettem a kővel kacsázás technikámat. Nem mintha hasznát venném valaha is.. Egy béka ugrott a vízbe egy kőről, arconfröcskölve engem. Morogva megtöröltem a szemeimet. Ahogy fölnéztem a falu kisutcáira, egy lányt pillantottam meg, nem messze a házunktól. Feltápászkodtam a földről, és kissé leprolva magamat, megindultam felé. Már csak azért is, hogy felmérjem, ki mászkál a lakás környékén. Mikor mögé értem, háttal állt nekem. Hogyan szólítsam meg? kezdtem filózni. Máskor ezzel nincs problémám, főleg, hogy nem nagyon beszélek lányokkal. Valahogy sosem jöttem ki velük jól. Általában már az első pillanatban felhúznak a magas C-ről kezdett mondandójukkal.. Végül erőt vettem magamon.
- Hey.. Umm, elnézést. - kezdtem kissé zavartan. Megkocogtattam a vállát, mivel a hangomra nem igazán reagált. Mikor szembefordult velem, első dolgom volt felmérni őt, ami láthatóan nem a legjobb lépés volt, a tekintetéből ítélve. Talán félreértett... - Ehh, Frei vagyok. - Mutatkoztam be zavartan. Ami érthető is, tekintve, hogy ezen a héten talán ő az első, akivel beszélgetek. Nem vagyok túlzottan társasági ember, de egy hét sötétben gubbasztás után mégis győz a kevésbé antiszoc énem. |
Végighallgattam Cassidy szavait, majd ahogy rámosolyodott azonnal éreztem az arcomonon, hogy mintha csak lángba borőlt volt, majd elfordítottam a fejemet és morogtam magamban. Megfeszülten álltam és próbáltam kitalálni, hogy mégis mi ütött belém, de semmi magyarázatát nem találtam a dolognak.
Ha ezt így folytatom akkor tuti hülyének fog nézni és ugye azt nem akarom... de ...miért is érdekel ez engem? Vagy egyátalán mióta érdekel egy jöttment véleménye?
Amikor ismét oda tekintettem már egy rideg darab kő nézett rám. Valahogy ezt talán vonzónak találtam így hát még az eddigieknél is vörsebb lettem. Azzal azonnal hátat fordítottam és bal karommal a jobb karomat támasztottam amivel ujjaimat a homlokomra tapasztottam lehunyt szemekkel. Ekkor hírtelen Nanoline a vállamra tette a kezét és felegyenesedtem.
- Nem érzem jól magam... azthiszem távozok!
Azzal se szó se beszéd, azonnal megindúltam abba az irányba amerre eddigis tartottam.
Amint Cassy visszautasította az ajánlatomat, rögtön elszomorodva néztem rá , majd mikor mondta hogy " Egyébként is ha te megint velem aludnál akkor talán az lenne az utolsó éjszakám. " azonnal felfujtam arcomat .
- Nem is olyan rémes melettem aludni Cassi-Chin! Most megsértődtem.
Azzal hátatfordítottam neki és egymésba fontam karjaimat felfujt arcal. Amikor megláttam Raine-t azonnal abbahagytam a hisztit és megfogtam a vállát.
-Rai ?
Ekkor hírtelen abbahagyta amit eddig, majd elindúlt egy mondattal itthagyva " Nem érzem jól magam... azthiszem távozok! " . Ezután Cassidy-re tekintettem szomorúan.
-Azthiszem utána kéne menni! |
Nano-chan hirtelen megörült és elkezdett olyanokat mondnai, hogy látogassam megőket meg, hogy aludjak vele mert Raine-san biztosan nem bánná és vele úgy se aludhat meg reggel úgy is mindig eltűnik mint ha üldöznék és talán ha én ott lennék akkor a fiú is ott aludna náluk.A végére már haloványan elpirultam és rögtön oldalra is fordítottam a fejem így a frufrum (vagy mi xd) miatt nem láthatták ahogyan szinte hófehér bőrömön látszik egy kis pirosság főleg, hogy a hajam is vörös volt.Végül mikor már elmúlt a zavartságom csak Nano-chanra néztem akinek a fiú már fogta is a csuklóját és szépen rámorrant.
-Nano-chan nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne.Raine-san viselkedésének pedig biztosan meg van az oka és attól, hogy én ott lennék nem változna ezt pedig gondolom ő is alátámasztja.-néztem rá aztán nagyon halovány de kedves mosoly jelent meg az arcomon.
-Egyébként is ha te megint velem aludnál akkor talán az lenne az utolsó éjszakám.-mondtam persze viccnek szántam és ez kicsit látszott is.De végül állítottam magamon és egy halk sóhajjal vissza is vettem érzéstelen arcomat.Közben ismét a fiúra néztem de körülbelül olyan fejem lehetett mint valami robotnak.Az arcomon semmilyen érzelem sem tükröződött szemeim fehéren világítottak és ahogyan a nap sugarai érték meg is csillantak.Lassan pislogtam de végül ahogy láttam, hogy szabad kezével a száját fogja közben elpirul elfordítottam a fejem.Furcsa amióta csak itt vagyok pirulgat pedig belőle aztán tuti nem nézném ki. |
Ahogy végignéztem Nanoline-n csak sóhajtottam egyet fáradtan, majd megragadtam a karját ezzel elrántja őt Cassidy-től. Mogorván néztem az életvidám törpére miközben kissé erősebben rászorítottam a csuklójára , majd ráförmedtem.
- Elég lessz Nanoline!
Igazából pont nem érdekel, hogy Nanoline kivel mit művel de valahogy nem érzem teljesen normálisan magam Cassidy melett. Ahogyszor rámnéz azokkal a rideg macska szerű szempárral azonnal valami kavarogni kezd a gyomromban és nem tudom, hogy mitől. Nem tetszik ez nekem.... Jobb volna nem a közelébe mennem és távolságot tartani vele. Valamiféle kurcsa késztetést érzek amit nem értek...miért akarnék én..
Ekkor hírtelen Nanoline szakította meg a gondolatmenetemet amikötben végig a földet bámúltam elvörösdve, tenyeremmel takarva számat.
Végig néztem, ahogy leemelte kezeimet az arcáról, majd ahogy rámöltötte nyelvét , majd méginkább boldolgabb lettem és késztetést éreztem arra, hogy mentem a nyakába borúljak.
- Hát neked is Cassy-Chin? Majd gyere át hozzánk ... Raine biztosan nem bánná ha nálunk aludnál! És akkor ismét együtt aludhatunk! .... Raine úgyse engedi, hogy együtt aludjunk...Ráadásúl kora reggel elmenekül otthonról mintha csak üldöznék. Ha te ott lennél biztosan haza jönne a szállóbol és otthon aludna!!!!
Amikor már ismét a lány nyakába ugrotam volna, hírtelen valaki hátulról megragadta erősen a karomat. Amikor hátra rántott felkaptam a fejemet rá és néztem a karomat szorongató Raine-re meglepetten. Miután úgy rámförmedt lehajtotta fejét és eltakarta szabad kezével a száját és szépen lassan vörösödni kezdett akár a paradicsom. Éreztem, hogy egyre inkább elmerül a gondolataiban, így elkezdtem ráncigálni a karomat és végezetül rá kiáltottam durcisan.
- Jólvan na, jólvan na! Elereszthetsz te répa!!! |
Egy "hű"vel regálta le amit elmondtam.Valószínűleg nem hallot még hasonló választ ugyan is a többség a bosszú miatt csatlakozik avagy, hogy lássa a külvilágot.Láttam, hogy kicsit elszégyelli magát de én ezt egyáltalán nem értettem végül megadta a válaszát a kérdésre mire bólintottam egyet.
-Értem.Nos biztosan megtalálod őket.-mondtam biztató mosollyal.Nem akartam valami olyasmivel lehangolni, hogy ha kint vannak akkor maximum 10% az esélye annak, hogy túlélték a kint létet...
-Igen még én sem voltam kint.De remélem hamarosan kimegyünk.-mosolyodtam el. |
- Hű.. - reagáltam a céljára. Igazán meglepett, hogy ilyen önzetlenül feláldozza magát mindezért. Kicsit elszégyelltem magam, amiért én csak az apámékat szeretném megkeresni, és ehhez kérek segítséget a Felderítő Egységtől.. - Én az apámat és a testvéremet szeretném megkeresni. A szüleim elváltak, és a bátyám is apával együtt elköltözött. Ha viszont meg akarom találni őket, meg kell erősödnöm, azt hiszem.. - feleltem szégyenlősen. - Ha körül-belül akkor fejezted be a tréninget, mint én, akkor még te sem voltál a falakon kívül, igaz? - váltottam témát. |
Ahogy én kissé kétségbeesett tekintettel pillantottam a fiúra az csak haloványan elmosolyodott.Hm valószínűleg nem ez az első alkalom.Miután ő is felállt és elmondta a lánynak, hogy ezzel csak megijeszt másokat már biztos voltam benne, hogy nem én votlam az első áldozat.Hirtelen a lány az arcomra tette a két kezét mire rögtön rávezettem a tekintetem.Hirtelen belekezdett, hogy én vagyok Cassy meg, hogy annyira hiányoztam neki és tök jókat aludt mellettem mire csak olyan irónikus arckifejezés jelent meg az arcomon de nem sokáig hamar visszatért az az érzelemementes arcom.
-Igen Nano-chan feledhetetlen éjszakák voltak.-fejeztem ki magam kicsit félreérthetően és végül csak kiöltöttem rá a nyelvem majd finoman megfogva a csuklóit emeltem el a kezét az arcomtól.Na igen vele aludtam és hát nagyon úgy tűnt akkoriban, hogy nem tud anélkül elaludni, hogy valamit átölel mert körülbelül már minden testrészemhez hozzáért az este leszámítva néhányat.Így, hogy sokat voltunk együtt már tudja, hogy nem igazán szeretem ha hozzám érnek.Pedig igazából imádom ha simogatják az arcom vagy a hajam de nem vala, hogy nem akarom, hogy ilyeneket tudjanak rólam.
-Értem.Igen valószínűleg másik osztagban voltunk.-bólogattam-De nem baj a sors végül összehozott minket.-mosolyogtam rá boldogan aztán mikor elárulta, hogy hány éves bólintottam visszakrédezett így én is megadtam a választ.
-Két hete töltöttem a 17-et.-válaszoltam továbbra is mosolyogva.A következő kérdésre kicsit megkomolyodott a tekintetem de még így is ott ékeskedett egy halovány mosoly az arcomon.
-Szeretném ha minél előbb beállna itt a béke és a nyugalom.Ezért úgy gondoltam, hogy én is csatlakozom és talán megtudhatok valami hasznos infót akkor azzal segíthetek.Meg amíg kint vagyok több óriással is leszámolhatunk.-válaszoltam.-És te miért választottad a Felderítő Egységet?-kérdeztem rá |
Szóval körülbelül ugyanakkor, mint én. - Én is nagyjából akkor fejeztem be, talán 1-2 nappal hamarabb. - feleltem. Még mindig zavart, hogy nem emlékszem rá.. - Nem lehet, hogy nem ugyanabban az osztagban vagyunk? - kérdeztem. Ez elég logikusnak tűnt, hiszen ha ez a helyzet, akkor más-más időben képezhettek minket, más helyeken. - 17 éves vagyok. És te? - kérdeztem vissza kíváncsian. Kicsit mintha idősebb lett volna, max 1-2 évvel. - Te miért csatlakoztál a Felderítőkhöz? - érdeklődtem. Nyilván nem mindenki azért áll katonának, hogy megtalálja családja eltűnt felét.. Kíváncsi voltam, vajon a többi lány miért lép be. |
Végignéztem unottan Nanoline szokásos jelenetét amikor találkozik egy ismeretlen emberrel és csak fogtam fejemet, majd mikor a lány rám tekintett kissé kétségbesett tekintettel azonnal halvány mosolyt húztam arcomra egy pillanatra. Felálltam, majd leporola magamat csak néztem a lányt merev tekintett, majd előtört bennem a felismerés és azonnal rájöttem honnan olyan ismerős a lány. Ezek után, már csak az tudta bebizonyítani a megérzéseimet amikor a lányt elárúlta a nevét Nanoline-nak.
- Nano....
Szólaltam meg komor mély hangomon közben nem néztem rájuk, csak karba fontam kezeimet és figyeltem előre.
- Ha ilyen hírtelen rá ugrassz az emberekre, csak ráijesztessz mindre.... anyád nem tanított neked semmit?
AHogy átöleltem megéreztem egy ismerős illatot amit már korábban is éreztem a kiképzéseken. Gyanús arckifejezéssel öleltem, majd mikor ovatosan eltaszított magától és bemutatkozott, csak mégjobban beigazolódott orrom megállapítása, hogy ezt a lányt én ismerem!
Ennél azthittem jobban nem tudok örülni, de mikor meghalottam a nevét csak rányomtam orcáira tenyeremet ezzel becsücsörítettve a lányt és csillogó szemekkel kezdtem bele.
- Te vagy Cassy-CHIN!!! Annyira hiányoztál! Amikor a kiképzésen voltunk olyan jól aludtam meletted!
Tulajdonképpen minden este a nyakán aludtam és a lábát ölelgettem vagy a derekát mint aki nem tud egyedűl meglenni. Nos mondjuk aggasztott is időnként, hogy talán miattam nem tudta annyiszor kialudni magát. |
Pár másodpercig még csendben álltunk mikor ő ismét megszólalt és kérdéseket tett fel mire belekezdtem a válasz adásba.
-Igen én is Felderítő vagyok.-bólintottam vidám mosollyal arcomon.Én sem emlékszem rá bár mint ha rémlene valami de még se nem tudom...Majd gondolkodom rajta.
-Nem olyan régen körülbelül 3-4 hete.-adtam meg a választ hát ha ezzel is segítek abban, hogy többre jussunk.
-Na és te?-kérdeztem vissza kíváncsiságból.-Egyébként hány éves vagy?-tettem fel még egy kérdést.Legalább most már biztos nem leszünk csendben.
Úgy tűnt, hogy a fiú nem igazán szeretné, hogy a csaj őt ölelgesse ám mikor meglátott lefagyott és talán még nagyon kicsit el is pirult.én ugyan úgy néztem mindkettejüket.Úgy tűnik a fehérke nem akar köszönni nem is baj talán én se köszönnék magamnak.A lány viszont szinte rögtön felállt és már elém is lépett majd meglepően vidáman és csillogó szemekkel köszönt vissza mutatkozott be és kijelentette, hogy legyünk barátok.Én pedig jól meglepődtem ettől a reakciótól de ez csak egy kicsit látszott.Végül csak párat pislogtam erre a fogadtatásra ám amikor a lány átkarolta a nyakam így átölelve kikerekedtek a szemeim és a fiúra néztem olyan "Mindenkivel ezt csinálja?" arccal de végül kedvesen eltoltam magamtól a csajt.
-Cassidy Scott vagyok.-mutatkoztam be és felé nyújtottam a kezem csak, hogy normálisan indítsunk.Arra, hogy legyünk barátok inkább nem reagáltam semmit főleg, hogy nem akartam barátokat.Nincs rájuk szükségem.Persze beszélő viszonyban lehetünk de a barátság egy túl erős szó nekem. |
Ahogy próbáltam magamról leszedni Nanoline-t a földön fetrengve hirtelen egy vöröshajú lány jelent meg mellettünk. Tekintete a vakokéra emlékeztet de mégis valahogy megígéző. Arca ridegsége és határozott kiállása egy pillanatra azt a hatást keltette bennem, mintha csak tükörbe néznék. Ennek hatására megálltam miközben Nanoline fejét tolom el magamtól és csak bámúlok rá halvány pirulással arcomon.
Ahogy hadakoztam Raine öleléséért észrevettem egy felénk közeledőfelderítőt rideg aurával körülötte. Nem csináltam úgy mint akit különösen is érdekelni, hogy erre tart, inkább Raine-val foglalkoztam. Inkább csak akkor kezdett el érdekesebbé válni a helyzet amikor oda állt mellénk és ránk köszönt.
Raine épp az a tenyerével tolja el az arcomat mikor érzem, hogy lefagy és csak a csend honol pár másodpercig. Kiváncsian nézek a vörös hajú fehér szemü lányra aki olyan aurával rendelkezik, hogy mármelyik ember a falra tudna mászni tőle ijedtében. Én nem félek az emberektől...Sose féltem és ő sem ijeszt meg!
Azonnal feltápászkodok, majd oda álok a vöröshajú lány elé vidám arckifejezéssel és csillogó szemekkel.
- Halihó!!! Nanoline Rammsetiner vagyok! Legyünk barátok!
Ekkor valamilyen elgondolásból hírtelen ráölelek az idegen szépség nyakára és átölelem szorosan szélles vigyorral arcomon.
|
A gyors bemutatkozás után nem igazán tudtam, mihez kezdjek. Nem igazán tudtam, mihez kezdjek.. Elvégre anya vár otthon, hogy vigyem a zsemlét, a köddé vált macskát is meg akartam keresni, de Daniellát sem hagyhattam csak így itt, azok után, hogy fellöktem.. Végül a Felderítő Egységes kabát mentett meg.
- Te is a Felderítő Egységhez tartozol? - kérdeztem némi meglepettséggel a hangomban. - Nem láttalak a tréningeken.. Vagy csak nem figyeltem.. Mindenesetre nem vagy ismerős..De azért örülök, hogy találkoztunk! - mosolyogtam rá kedvesen. - Mikor fejezted be a kiképzést? - kérdeztem, hátha ez megmagyarázná, hogy miért nem ismerős az arca.. Pedig elég egyedi a szemszíne. Biztosan emlékeznék rá.. |
Lassú léptekkel haladtam a házak között miközben csak élveztem a csendet és ezt a nyugodtságot mely most jelen volt.Jó érzéssel töltött el, hogy most ilyen békés körülmények veszik körül a falut.Remélem még sokáig ilyen lesz a hangulat és nem lesznek problémák az óriásokkal.Persze nem csak a béke és a nyugalom tölt el jó érzéssel..ami még versenyezhet ezzel az az amikor egy óriás nyakszirtjéből kivágok egy darabot ezzel megölve őt.Na az egy szuper érzés.Viszont most jó, hogy így meg vagyunk és nincsenek problémák.Ahogyan sétálgattam feltűnt két személy.Egy fiú és egy lány ha jól látom már pedig biztosan jól látom mert jó a szemem felderítők.A csaj a fiú ölébe ül és éppen ölelgeti a pasit.Hm úgy látom elvannak.Én a szokásos érzelemmentes arcommal lépkedtem oda.
-Sziasztok.-köszöntem nekik csak úgy kedvességből és igazából ennél tovább nem is terveztem maradni de még is megálltam.
Tök nyugodtan sétálgattam mikor hirtelen valaki nekem jött én pedig ahogy előre estem még egy kőbe is megbotlottam és a vége természetesen az lett, hogy mikor már épp megálltam volna jól elcsúsztam és végül csak elestem.Felsóhajtottam és látva a felém nyújtott kezet megfogtam azt majd jól megnéztem a támadómat aki egy kedvesnek kinéző lány volt.Jaj de kis ártatlan a pofija.
-Igen persze jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és a segítségével felálltam.Egy macskára hivatkozott de itt nem volt semmilyen macska sem viszont ne mharagudtam rá így sem.
-Semmi baj megesik.Én Daniella Sky vagyok.-árultam el a nevemet és felé nyújtottam a kezemet.Ő is Felderítő. |
Hazafele sétáltam a sarki kisboltból. Éppen sikerült megkaparintanom az utolsó zsemlét. Holnap korábban kell majd felkelnem, ha nem akarok kockáztatni, gondoltam.. Miközben ezen merengtem, egy fehér macska futott el a lábaim előtt; kis híján ráléptem. Furcsa volt; kísértetiesen hasonlított az én pár éve meghalt Kyo-chanomra... Hirtelen ötlettől vezérelve utána futottam. Még a fekete zokni is ugyanolyan a kis lábain.. Olyannyira belefeledkeztem a hajszába, hogy nem vettem észre az előttem sétáló lányt, és hátulról nekiszaladtam.
- S-sajnálom, jól vagy? - kérdeztem ijedten, miközben segítettem neki felállni. - Ne haragudj, azt a macskát.. - kezdtem, de mire befekeztem volna, a cica már sehol sem volt. - Öhm.. Izé...Az előbb még itt volt! Mindegy, sajnálom.. Egyébként, Lia vagyok. - mutatkoztam be kissé elpirulva, ahogy felismertem a szerencsétlen helyzetet. |
Egy újabb nap felderítőkén, még mindíg alig tudom elhinni, hogy ez megtörténhetett velem. Habár nem adtam volna fel egykönnyen, valószínüleg magánakcióba kezdtem volna vagy valami hasonló. Őszinténszólva én sem tudom elképzelni mit tettem volna... de most az a lényeg, hogy itt vagyok és még mindíg.....semmit sem csinálok. Valyon mikor visznek ki minket... már alig bírok magammal, habár nem látni de igenis izgulok.
Körbetekintettem unalmamban a falu utváján sétálva miközben meghalottam egy ismerős kellemetlen hangot a hátam mögűl amint a nevemen kiáltja. Akitől szinte azonnal kirázott a hideg és futni lett volna kedvem. Mikor hátratekintettem már nem halottam a nevemet kiáltó Nanoline hangját amitőlis végül megnyugodtam. Előrefordítottam fejemet és nyugodtan sétáltam tovább.
Ahogy az egyik kávézó teraszán ülltem és szürcsőltem a finom kapuchinomat hírtelen egy a tömegből kifehérlő személyre lettem figyelmes. Azonnal felálltam az asztaltól kitolva magam alól a széket és szélles vigyorral húztam ajkaimat. Oda rohantam a fekete fém kovácsolt korláthoz és rátámaszkodva kihajoltam minden veszélyérzet nélkűl. Lábaimat fellendítettem ezzel meglökve a hátam mögött felszolgáló pincért, aki emiatt ráöntötte a forró sötét pörkölésű kávét a vendégeire. Szinte észre sem vettem és elvakultam az örömtől, hogy ismét láthatom 3 nap után Raine-t.
A pincér szídva magyarázott nekem amire én nem is figyelve elkiáltottam magam hangosan, torkom szakadtából. Közben hangom megcsuklott izgalmamban és toporzékoltam.
- Várj Raine-Chan!
Ahogy Raine megállt azonnal izgatottan nagyranyíltak szemeim és elszaladva a pincér melett meglöktem ismét amitől a pincér nem hogy leöntötte ismét a vendégeit, de még rá is esett az asztalra amitől az le is tőrt és pofán verte a férfit akit leöntött.
Teljes erőmből futottam a macskaköves úton Raine után aki csak nyugodtan sétált elöttem. Közben ziháltam és alig kaptam levegőt az izgalomtól. Ahogy oda értem hozzá azonnal hátulról a nyakába ugrottam a gyanútlan fiúnak, aki végülis miattam a seggére esett és én pedig az ölében kötöttem ki a derekát szorongatva.
- Raine-Chan! Jó reggelt!
Ahogy Nanoline a hátamra ugrott hírtelen megpördűltem a sarkamon, hogy lereagálhassam, de elveszítettem az eggyensúlyomat mivel a lány rögtön rám helyezte az összes súlyát. Ennek végezetül seggre estem és a fejemet fogva ülltem a derekamat öleli szelebúrdi nőszeméllyel az ölemben, akit még a hátam közepére sem kívántam volna.
- Ez most mire volt jó te idióta?
Azonnal lemorogtam őt és nem volt ezekután túl sok energiám ahhoz, hogy tűrtőztessem magam a jelenlétében. Mogorva tekintetemmel legszivesebben itt helyben megöltem volna és elástam volna a legmélyebb gödörbe. Ennek ellenére csak sóhajtottam eggyet fáradtan.
- Szálj le rólam!
Raine unkó megjegyzései nem igazán tudtak kibillenteni a vidám lendületemből, épp ezért nem voltam hajlandó őt elereszteni. Ahogy kimondta, hogy szabadúlni akar, rögtön szorosabban öleltem a derekát amitől Raine már szinte elkezdett fulladozni, majd kapálódzni kezdett, hogy eresszem el. A melettünk sétálók nagy ívben igyekeztek elkerűlni minket miközben én és Raine hadakoztunk a macskaköves úton fetrengve.
- Nem eresztelek el! Soha nem eresztelek el!
Makacskotam tovább miközben szélles vigyorral öleltem őt hihetetlen boldogsággal szívemben. Úgy éreztem soha nem akarom elereszteni őt és örökre így fogok maradni az én drága bátyusommal.
|
|
Éppen a falu poros utcáin mászkáltam.Már egy ideje nem törtek be az óriások de még pár éve az a hatalmas óriás ami másképp nézett ki és nagyobb volt mint a fal...Hihetetlen látvány volt.Könnyedén betörte a falat amin beözönlöttek az átlagos óriások.Később megjelent a páncélos óriás is...Ez a kettő különbözött a többitől talán abban, hogy ők gondolkodtak míg a többi fejjel rohant a falnak hát ha betörik.Furcsa volt.Ahogy ezen gondolkodtam még a hideg is kirázott és inkább csak haloványan megráztam a fejem és sétáltam tovább.A fejemet forgatva lépkedtem.Most minden olyan nyugodt.De meddig lesz ez így?
|
|
A legkülső falon belül lévő aprócska falu. Itt elég szegényes az élet, a tehetősebbek inkább más helyekre költöznek, lehetőleg minél közelebb a központhoz és a biztonsághoz.. Az itt élők közül sokan mennek katonának a kevés munkalehetőség vagy családuk elvesztése miatt. Akik dolgoznak, azok is többnyire kisebb boltokban, a postán, vagy az áttört fal visszaállításán munkálkodnak. A néhány óriástámadásnak köszönhetően legtöbben elvesztették itt valamelyik családtagjukat, ha nem többet, így az emberek nem nagyon bíznak a jövőben. Ennek ellenére, és a külvilág közelsége, valamint a kíváncsiság miatt sokan csatlakoznak a Felderítő Egységhez. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| | |
|
|
|
Egy teljesen egyszerű Attack on Titan-ra épülő szerepjáték:) Annyi a különleges benne csupán, hogy karaktereiteket egy játékkal is meg lehet tervezni ^^ Így biztosan egyediek lesznek, és sokkal egyszerűbb is, mint random képeket keresgetni a karakterekhez. A játékot az "Igénylés" fül alatt találjátok meg, a segítő videóval együtt. Ha nem ismered az animét, itt egy ismertető:)
Jó szórakozást a játékhoz!
| | |
|
Aktív játékok jelenleg:
Shitori - Kazumi: Sina fal
• Ehrmich •
Rin-chan-Dashie: Rose fal
• Karnase •
Haku - Dashie - Natsumi: Maria fal
• Shinganshina •
Shitori - Natsumi: Rose fal
• Trost •
Natsumi - Diether - Dashie: Sina fal
• Stohess •
Diether - ?: Sina fal
• Orvud •
Thunder Rage & Origin:
• Falakon kívül •
| | |
|
Bár még kissé hűvös van, az idő fokozatosan melegszik fel. Az időjárást néha váratlanul érkező záporok tarkítják, de általában felhőtlen az ég. A fák leveleket növesztenek, az első hóvirágok már ki is nyíltak.
| | |
|
Ajánlott böngésző: Google Chrome
Az Internet Explorer valószínűleg nem képes megjeleníteni a css kódot, amit az oldal használ.
A Mozilla Firefox használóknál előfordulhat, hogy a kurzor villogni, vibrálni fog.
A Google Chrome-on minden működik.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
