|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.28. 15:27 - |
A legkülső falon belül lévő aprócska falu. Itt elég szegényes az élet, a tehetősebbek inkább más helyekre költöznek, lehetőleg minél közelebb a központhoz és a biztonsághoz.. Az itt élők közül sokan mennek katonának a kevés munkalehetőség vagy családuk elvesztése miatt. Akik dolgoznak, azok is többnyire kisebb boltokban, a postán, vagy az áttört fal visszaállításán munkálkodnak. A néhány óriástámadásnak köszönhetően legtöbben elvesztették itt valamelyik családtagjukat, ha nem többet, így az emberek nem nagyon bíznak a jövőben. Ennek ellenére, és a külvilág közelsége, valamint a kíváncsiság miatt sokan csatlakoznak a Felderítő Egységhez. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 - Hát.. Akkor, ittalszol? - kértem, és a nyakához dörgöltem az arcom.
- Nem muszáj feltétlen mellettem, csak.. Itt, nálam. Persze, ha szeretnéd alhatsz velem is - vigyorodtam el.
- A ruha sem gond. Majd odaadom az egyik ingem; ha gondolod, használhatod hálóingnek. Úgyis nagy lesz rád. - halkan felnevettem.
Lehúztam a sálját.
- Kérsz még egy pöttyöt ide? Akkor már tényleg úgy nézne ki, mintha megtámadott volna egy vámpír. Így olyan, mintha egy kirört fogú egyed esett volna neked. - mondtam mosolyogva, persze csak vicceltem. Mára elég ennyi kínzás a nyakának. Egyébként, most magamat kitörtfogúztam le. Na mindegy.
Belepusziltam a nyakába, majd a derekánál fogva magammal húztam, ahogy hátradőltem az ágyon.
- Na, akár így is aludhatunk - mondtam, és felnevettem. - Persze nem kell, ha nem akarod, csak mondom. Nem erőltetek rád semmit. Meg tudod, az ajtót nem zártam be. - mondtam, és elvigyorodtam. - De ha nem bánod, estére azért bekulcsolom. Nem akarok váratlan vendégeket. Meg szerintem te sem akarsz majd koromsötétben megszökni. - mosolyogtam, és tettem egy párnát a fejem mögé, hogy az magasabban legyen.
- Amúgy, nem kényelmetlen a mellkasom? - kérdeztem egy kiscsit elkésve, és ismét átöleltem, már amennyire tudtam, így fekve. |
 -Igen szeretem az állatokat.-mosolyodtam el.A következő mondatra szintén elmosolyodtam.Ezután mikor simogattam odabújt a kezemhez én pedig továbbra is érdesen néztem le rá.
-Hm pedig nem is vagyok aranyos.-fújtam fel egy kicsit az arcom olyan hörcsög kinézetem volt így.Kaptam egy puszit a homlokomra mire rámosolyogtam.Ezután felállt és elindult a konyháva de a válla fölött még hátranézett rám és mondta, hogy természetes, hogy hazakísér, de aztán mikor elmondta, hogy ő azt szeretné, hogy ha ott aludnék...erre elpirulva fordítottam kicsit oldalra a fejem majd csak felálltam és mentem utána miközben elővette a húst.Miközben dolgozott a kaján én csak vigyorogva néztem.A következő csak bólintottam és már mentem is utána vissza a szobájába.Leültem ő pedig letérdelt és átkarolta a derekam majd a fejét a vállamra hajtotta.Visszatértünk ahhoz, hogy meddig maradjak akkor.Közben odanyúltam a tarkójához és finoman cirógattam.Majd pár másodperc múlva megadtam a választ.
-Addig maradok ameddig szeretnéd.-szólaltam meg majd végigsimítva a gerincvonalán elvettem a kezem róla.Így mellette olyan jó..Biztonságban érzem magam. |
- Úgy látom, nagy állatbaráttal van dolgom - mondtam rámosolyogva.
- Hát, nem rossz, de ne várj csodákat - mondtam, és felnevettem. Mikor megsimogatott, macskásan hozzábújtam a kezéhez.
- Hmm, aranyos, mi? - kérdeztem mosolyogva. - De ha én aranyos vagyok, akkor a te cukiságodra nincs is szó. - mondtam, és homlokon pusziltam, ahogy fölálltam és elindultam a konyhába. A vállam fölött hátranéztem.
- Persze, hogy hazakísárlek. De mi van, ha én azt szeretném, hogy reggelig maradj? Akkor ittalszol? - vigyorogtam rá, majd folytattam utamat a konyhába.
- Sült csirke jó lesz? Milyen körettel szeretnéd? - kérdeztem, ahogy elővettem a húst. Kerestem egy tepsit, és az asztalra tettem. Gyorsan végeztem az előkészületekkel, és beraktam a sütőbe.
- Szerintem menjünk ki, mert elég régi a sütő és ontja magából a hőséget... - mondtam, és visszavittem a szobámba. - Addig gondolkodhatsz rajta, hogy milyen köretet szeretnél. Én addig azon gondolkodom, hogy állna rajtad a főzős köpenyem - vigyorogtam rá.
A térdeimre ültettem, és átöleltem a derekát hátulról. A fejemet ismét a vállán nyugtattam, mint amikor kint álltunk az eresz alatt, várva, hogy az eső elálljon.
- Szóval, hercegnőm, akkor mi a legkésőbbi időpont, amíg hajlandó vagy maradni? - kérdeztem, miközben lehunytam a szemeimet és csak élveztem a pillanatot. |
Elkezdett kérdezgetni mire már neki is álltam válaszolni.
-Nincsenek és nem is volttak.Igen szeretem az állatokat és kutyás vagyok., meg a madarakat is szeretem és a cicákat a nyuszikat és igazából mind......-nevettem el magam a végén.Ránézett az órára és mondta, hogy már ennyi és ahogy odanéztem láttam, hogy már tényleg jó ideje vele vagyok.Azért sötétedés előtt el kell majd indulnom mert sok huligán mászkál az utcán a sötétben...egyszer már el is kaptak.Ahogy erre visszagondoltam kirázott a hideg.Inkább enyhén megráztam a fejem majd ismét Freira koncentráltam.A következő kérdését gondoltam, hogy, hogy érti de azért kijavította.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Nem hiszem, hogy olyan rosszul főznél.-mondtam félmosollyal az arcomon ő közben a hasára fordult és két kezével a fejét támasztva lóbálta a lábait.Erre halkan elnevettem magam és megsimiztem a buksiját.
-Így tiszta aranyos vagy..Meg amúgy is.-mondtam aranyos mosollyal az arcomon.Azt mondta, hogy ha csinál kaját kénytelen leszek tovább maradni erre felpillantottam és kicsit elgondolkodtam majd kicsit közelebb hajoltam hozzá.
-Ha haza kísérsz addig maradok ameddig csak szeretnéd.-modtam aztán elmosolyodtam és kiegyenesedtem. |
- Hmmm, nem is tudom.. Mondjuk, vannak testvéreid? Szereted az állatokat? Melyik a kedvenced? - kezdtem neki kérdéseket sorolni. Ránéztem az órámra, mert fogalmam sem volt, mennyi lehet az idő.
- Hű, már ennyi az idő..? - kérdeztem inkább csak magamtól. - Szereted a csirkét? - kérdeztem, de pár pillanat múlva rájöttem, hogy ez úgy hangzott, mintha azt kérdezte volna: "Szereted a macskákat?". Gyorsan korrigáltam magam. - Mármint, megenni. Kilyukad a gyomrom. Te éhes vagy? Csak magamnak nem csinálom meg, de ha te is kérsz, ehetünk - mosolyogtam rá.
- Már ha mersz a főztömből enni - nevettem fel. Mivel egyedül élek egy jóideje, kénytelen voltam megtanulni főzni. Nem főztem rosszul, de azért nem mertem volna beajánlani magam szakácsnak..
Hasra fordultam, és a lábaimat a levegőben lóbáltam, és a két tenyeremre támasztottam az államat, mint valami hétéves kislány a kifestőkönyve felett, és úgy néztem rá fel.
- Viszont ha csinálok kaját, kénytelen leszel még maradni egy ideig.. - mondtam gonosz mosolyra húzva a számat. Ha rajtam múlik, akár oda is égetem a csirkét, ha azzal 10-20 perccel tovább marad. |
Törökülésben fordult felém majd megkérdezte, hogy mit szeretnék csinálni aztán még mondta, hogy ha szomjas vagyok vagy éhes nyugodtan szóljak neki.Felpattant az ágyról és az ablakhoz lépkedett majd kinyitotta azt ám gondolom ahogy a kinti hideg szél beáramlott az ablakon rájött, hogy ő még mindig vizes ruhában van.Odament a szekrényhez és elővett néhány ruhát majd elkezdett előttem vetkőzni de hirtelen észbekapott.Arra amit mondott haloványan elpirultam és elfordultam így már az ágyon voltam törökülésben.Mondta, hogy végzett és míg visszaült mellém én is megfordultam majd ránéztem ő meg eldőlt.Hátulról végigsimított a gerincvonalamon amitől kirázott a hideg de nagyon jó érzés volt.Visszafelé is végigsimított rajta és mondta, hogy meséljek magamól.
-Inkább kérdezz mert így nem nagyon tudom, hogy mi lenne olyan érdekes amit elmesélhetnék..-fordítottam hátra rá a fejem és rámosolyogtam. |
Törökülésben felé fordultam az ágyon.
- Na, mit szeretnél csinálni? - kérdeztem. - Ja, ha szomjas vagy éhes vagy, akkor csak szólj.
Felpattantam az ágyról, és az ablakokat szélesre tárva szellőztettem egy kicsit. Kirázott a hideg. Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig a vizes cuccaim vannak rajtam.
Előkotortam a szekrényemből egy pólót és egy nadrágot. Már félig lehámoztam magamról a felsőt, mikor eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül Dellára néztem.
- Umm.. Izé, én nem vagyok túlzottan szégyenlős, dee.. Nem bánnám, ha elfordulnál, hacsak nem akarod végignézni, ahogy átöltözöm - vigyorogram rá hátra a vállam felett.
Megvártam, míg elfordul, és gyorsan átkaptam a ruháimat.
- Végeztem~ -mondtam, majd visszaültem Della mellé, kicsit közelebb, mint ahogy az előbb ültünk. Felnéztem a plafonra, majd hátradőltem, és elterültem az ágyon úy, hogy a lábaim térdtől lefele lelógtak, mintha még ülő helyzetben felejtettem volna őket.
Háturlól végigsimítottam Della hátát a gerince mentén, majd megismételtem a mozdulatot lentről fölfelé is.
- Mesélj magadról - kértem, és elmosolyodtam. Többet is szerettem volna tudni róla.. Amennyit csak lehet. |
A hajamat simogatta és még mindig próbált megnyugtatni.Finoman húzott magához és nyomott egy puszit a fejemre.Majd megválaszolta a kérdésemet mire haloványan elmosolyodtam.Azt mondta, hogy azért nem egy született angyal és, hogy a jó bánásmódért jutalomfalatot kér mire rápillantottam jelezve, hogy mondja csak.Ezután ez lenne a legkevesebb.Azt mondta egy esélyt szeretne.Legyen az esélye mindenkinek meg van az elejétől fogva.Egyébként biztos tetszene ő is csak nem ismerem eléggé ahhoz, hogy ebben biztos legyek.Biztosított arról, hogy nem kell félnem és, hogy kezdhetnénk azzal, hogy átmegyek hozzá ahogy az eredetileg is meg volt beszélni.Még hozzátette, hogy nem fogad el nemet mire haloványan elmosolyodtam.Megfogta a kezem és úgy húzott maga után majd mikor már mellettem sétált átkarolta a derekam de megkérdezte, hogy zavar-e mire csak enyhén megráztam a fejem és haloványan elmosolyodtam.Egy tónál megállított majd rámutatott és mikor megszólalt elnevettem magam.
-Jól van akkor.-vigyorogtam szórakozottan.Mondanám neki, hogy rossz időben is belökhet de csak ha felmelegít..viszont azt inkább majd akkor ha már én is és ő is biztosak leszünk a dolgokban.A bejárati ajtónál az ajtófélfa mögé nyúlva előhúzott egy kulcsot.Majd rámnézett és mondta, hogy nem elmondani senkinek, hogy itt tartom.
-Oké, de amúgy se mondanám el.-mondtam végül kinyitotta az ajtót és engedélyt adott arra, hogy bemenjek mire belépkedtem ő pedig jöt utánam majd becsukta az ajtót de nem zárta be.Aztán rám vigyorogva mondta, hogy azért nem zárja be mert ha menekülni akarok akkor tudjam, hogy nyitva az ejtő.Erre haloványan elpirultam és oldalra néztem.Előre ment és a szobájáig vezetett majd ott kinitotta az ajtót és ismét maga előtt beengedve jött be ő mögöttem és csukta be az ajtót.Mondta, hogy helyezzem magam kényelembe mire odasétáltam hozzá és leültem mellé. |
Elmosolyodtam, és a haját simogatva csitítottam.
- Sssh, ne sírj, nincs semmi baj.. Nyugalom.. - Finoman magamhoz húztam, és nyomtam egy puszit a fejére.
- Hogy tudok ilyen jó lenni? Már mondtam, drága. Kedvellek. - rámosolyogtam, és hüvelykujjammal letöröltem egy könnycseppet a szeme alól. - De azért én sem vagyok ám egy született angyal; a jó bánásmódért jutalomfalatot kérek.. Vagy legalábbis, egy esélyt. Egy esélyt, mint nem-csak-egy-barát. - halkan felnevettem. - De nem kell félned, nem akarok fejest ugrani a mélyvízbe. Kezdhetnénk azzal, hogy átjössz hozzám, ahogy azt eredetileg is terveztük. Ja, és nem fogadok el nemet. - rákacsintottam, és a kezénél fogva finoman húzni kezdtem magam után, majd mellette sétálva átkaroltam vékony derekát.
- Zavar? - kérdeztem. - Vagy jobban szereted, ha az ölemben viszlek? - kérdeztem vigyorogva. Szerencsére nem lakott messze a házunktól.
Az ablakom alatt lévő tónál megállítottam, és rámutattam.
- Látod azt a tavat? Abba foglak belelökni, ha jobb idő lesz - mondtam, és halkan elnevettem magam. - De hogy kiengeszteljelek, utána te is belelökhetsz - mondtam még mindig mosolyogva.
Továbbmentem a bejárati ajtóhoz. Az ajtófélva és fal közötti aprócska nyílásból előhúztam a kulcsot, majd Dellára néztem.
- Aztán nem elmondani senkinek, hogy itt tartom! - megráztam a kulcsot, mintha fenyegetném, majd elmosolyodtam, és kinyitottam az ajtót.
- Menj csak be. - Engedtem be magam előtt, maj én is bementem és magünk mögött becsuktam az ajtót.
- Nem zárom be, úgyhogy ha menekülni akarsz, csak tudd, hogy nyitva van az ajtó - vigyorogtam rá, majd előrementem és elvezettem a szobámig. Kinyitottam az ajtót, és gyorsan végigpásztáztam a terepet, kivetnivalók után keresve. Ez az első alkalom, hogy hasznát veszem a rendmániámnak.
Ismét beengedtem magam előtt, és lehuppantam az ágyra.
- Helyezd magad kényelembe - mondtam, az ágyra és az asztal mellett lévő székekre utalva. |
Elém lépkedett és megragadta a vállam majd a képembe üvöltött miközben rázott...
-I-igen.-válaszoltam az előbbi kérdésére majd mikor kissé hisztérikus hangon szólalt meg ismét.Hirtelen magához szorított de nem értettem miért.Azt mondta, hogy hülye vagyok sőt teljesen hülye.De egyetértettem vele.Kicsit elhúzódott tőlem aztán már ő is könnyes szemekkel nézett rám a homlokát pedig az enyémnek döntötte.Arra amit mondott csak kicsit összehúztam a szemöldököm és csak még inkább sírhatnékom támadt.A következő mondatra meg arra a szűz k*rva dologra egy nagyon rövid időre talán egy fél másodpercre vagy még annyira se haloványan elmosolyodtam.Azt mondta, hogy nem ribanc vagyok ha nem az ő hercegnője és közben a fülem mögé simította az egyik hajtincsem.Bocsánatotkért én meg még értetlenebb arcot vágtam.Megint magához húzott én pedig nem bírtam tovább elsírtam magam és attól, hogy nem látta az arcom érezhette ahogy a mellkasom meg-megremeg vagy a vállam.
-Hogy tudsz ilyen jó lenni hozzám ezek után?-tettem fel ezt az egy kérdést sírva.Miért?Hiszen én barom olyanokat csináltam volna amit nem kellett volna most meg látszott is, hogy szomorú és dühös is volt meg ahogy észrevettem csalódott is még is itt nyugtatgat és továbbra is a hercegnőjének tart.Mások biztosan itt hagytak volna vagy talán még egy pofont is levágnak....Hihetetlen ez a fiú...Vagy csak én tartom annak? |
Halványan elmosolyodtam, mikor leribancozta magát. Csöndben hallgattam tovább, mire akar kilyukadni. Mikor azonban megemlítette az öngyilkosságot, lehervadt a vigyor az arcomról. Az ijedtségtől tágra nyílt szemekkel meredtem rá. Idegesen összeszorítottam a számat, és határozottan elélépdeltem, majd megragadtam a vállánál.
- Neked teljesen elment az eszed?! - üvöltöttem a képébe, miközben meegráztam. - Azonnal felejtsd ezt el! Hallod?! - kérdeztem hisztérikus hangon.
Hirtelen magamhoz szorítottam,
- Olyan hülye vagy.. Della.. Te teljesen hülye vagy.. - motyogtam a fülébe, kissé megkönnyebbülve, ahogy átöleltem. Ha rajtam múlik, soha többet nem engedem ablakok közelébe. Egyenesen el sem engedem. Kicsit elhúzódtam tőle, és könnyes szemekkel néztem rá, majd a homlokomat az övének támasztottam, úgy vizslattam.
- Minden rendben lesz, nyugalom.. És de igen, szeretnék veled lenni.. - halkan szipogtam egyet, ezúttal valóságosan, nem úgy, mint az ajtóbal pár perccel ezelőtt.
- Nem vagy ribanc.. Amúgy is, szűz k*rva? - mosolyodtam el, ahogy próbáltam elviccelni a dolgot, hogy oldjam egy kicsit a feszültséget. - Te nem ribanc vagy, hanem az én hercegnőm. - feleltem, és a füle mögé simítottam egy tincset.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled.. Nem kellett volna.. - mondtam bocsánatkérőn, és ismét magamhoz húztam. |
Éppen készült letenni de amint kimondtam az utolsó mondatokat megállt.Várjunk csak lehet, hogy neki komoly volt?Végül letett én meg háttal neki leguggoltam a kulcsért.Megismételte amit mondtam de elég zavartnak tűnt.Remegő hangon kezdett bele és úgy is fejezte be.Nem ezt gondoltam.Istenem mekkora barom vagyok.Meg se mertem szólalni azok után amit mondtam...Halkabban kérdezte meg, hogy semmin se változtat?Meg, hogy megint jön a maradjunk csak barátok sztori.Kínosan felnevetett majd a következő kérdéseire csak lehajtottam a fejem.Na hát ez így ahogy megtörtént körülbelül olyan vol mint ha egy sarki k*rva lennék...Vagy az is vagyok?Miért mentem bele?Miért csináltam azokat és...Komolyan nem vagyok normális.Azt mondta, hogy kedvel engem viszont úgy látszik én nem így érzek.A mellkasom megremegett és nem is tudom olyan érzés volt mint ha legalább ezer túlsúlyos ülne rajta..Már megint érzem azt a fojtogató érzést..ez pedig annak a jele, hogy éppen azzal küszködöm, hogy ne sírjam el magam.Ez most tényleg teljes egészében az én hibám.Alig bírtam megszólalni de végül én is remegő hangon és a bűntudat miatt halkabb hangon szólaltam meg.
-Sa-sajnálom.Nem így kellett volna kezdeni.Nem akarlak bántani semmilyen értelemben se de úgy látszik sikerült.Tudom nem vagyok normális és jelen pillanatban olyan vagyok mint valami k*rva...-mondtam aztán végül akadozva sóhajtottam egyet.
-Jobb lesz neked nélkülem.Bár ezek után nem hiszem, hogy szívesen lennél velem.-mondtam majd kínomban elvigyorodtam.
-Majd ugrok egy fejest az ablakból és akkor többé nem fordul elő ilyesmi még véletlenül se.-motyogtam még halkaban de végül csak sóhajtottam.Aztán pár pillanat múlva gúnyosan elmosolyodtam és enyhén megráztam a fejem mert eljutott a tudatomig, hogy mi is lenne ha az utolsó mondatomat beváltanám.
-Én tényleg meghülyültem.-mondtam kicsit hangosabban mint az öngyilkosságra utaló mondatom de azért még mindig nem a rendes hangomon.Már könnyes volt a szemem is. |
Leejtette a kulcsot, és én éppen tettem volna lefele, mikor közölte, hogy az eddigi dolgok "csak megtörténtek". Megálltam a mozdulatban, majd leengetem a karjaimat, így végül mégis letettem. Kiegyenesedtem, és vártam pár másodpercet, hátha csak rosszul hallottam, vagy ő mondott félre valamit, és korrigálná. De nem történt semmi.
- Csak megtörtént.. - ismételtem zavartan.
- Tennék -e veled valami 'rosszat'? Most komolyan? Te tényleg azt gondolod rólam, hogy felviszlek a lakásomba és megerőszakollak, vagy mi van?! Sőt, hogy egyenesen csak ezért mentem oda hozzád az utcán beszélgetni, hogy ezt tehessem?! - felemelt, dühtől és csalódottságtól remegő hangon beszéltem, de nem kiabáltam.
- És mi az, hogy semmin nem változtat..? - folytattam, immár halkabban. - Gondolom megint jön a 'maradjunk csak barátok' sztori.. - kínomban halkan fölnevettem. - Mondd, drága, te minden barátodnak kiszívod a nyakát? Az összesnek hagyod, hogy puszilgasson, átöleljen?! - kezdtem megint hangosan beszélni, úgyhogy ismét visszafogtam magam.
- Tudod.. Ezt mondhattad volna, mielőtt... - mielőtt megtetszel nekem, gondoltam, de nem mondtam ki. - Della.. Én kedvellek téged. De.. Úgy látszik te nem így érzel.. - halványan elmosolyodtam, de nem volt ebben a mosolyban semmi őszinte. A tekintetem elhomályosodott, úgyhogy becsuktam a szemeimet.
Legszívesebben hazarohantam volna, de nem tehettem. Még nem. Előbb hallanom kellett a válaszát.
Így csak lehajtottam a fejemet, és vártam, hogy mit fog mondani. |
Miután megtiltottam neki a leskelődést elvigyorodott de hamiskás mosollyal megígérte, hogy nem fog.Mikor kijöttem a földön ült és felnézett rám majd mosolyogva vette el a felsőjét aminek állítása szerint vámpírillata van.Én ezen csak nevettem.A következő megjegyzésére nagy szemekkel nézett rám majd lehúzott magához és megnyalta a fülcimpám mire kirázott a hideg és kicsit elhúzódtam tőle.Remélem most nem azt hiszi, hogy majd velem fog szórakozni meg majd elcsábít az ágyba mert az nem fog megtörténni.
-Hé te csak ne fenyegess mert kidoblak az alblakon.-néztem rá csúnyán és az ablakra mutattam.A kérdésére már fel is álltam de erre ő meg már megint ölbe kapott.
-Ez nem fair így nem tudok elfutni.-húztam félre a szám és elkezdtem azon agyalni, hogy ha ne adj Isten valami olyasmit akar tenni akkor mit csináljak.Azt mondta, hogy akár tetszik, akár nem ő így fog vinni mert ennyi kijár a hercegnőjének..
-Nem....Muszáj volt belekötni.-nevettem el magam.Mikor megpuszilta a buksim félszemmel felpillantottam rá.Kiléptünk az utcára ő becsukta az ajtót aztán azt mondta, hogy reméli, hogy fentről is betudom zárni mert nem fog letenni.
-Nem én marha béna vagyok és egy ilyen komoly feladatra ilyen szögből képtelen vagyok.-néztem rá és bár hazugság volt eléggé komolyan néztem rá.Végül csak felnyögtem és előhúzva a kulcsot bezártam majd mikor húztam ki kiesett a kezemből.
-Mondom én, hogy béna vagyok.-mondtam majd elkezdtem a kulcs felé nyújtogatni a kezem ami a földön volt de nem értem el.
-Ööö leszel szíves ledobni?Ne aggódj nem fog fájni már az ablakon is kiugrottam egyszer.-mosolyogtam rá.
-Amúgy te nem tervezel velem semmi rosszat ugye?Mert az oké, hogy az előbb az esőben történt pár dolog de szóval az nem változtat semmin csak megtörtént.-mondtam és komolyan is gondoltam.Persze ez így gondolom elég lehangolóan hangzott de ez van.Barátok vagyunk és már akkor sem kellett volna engedni a csábításnak.Persze ott akkor abban a pillanatban jó volt de így utólag még sem kellett volna... |
Elmosolyodtam, ahogy 'letörölte' azt a könycsepet.
- Nem szokásom csak úgy besétálni mások lakásába.. - feleltem. Felmentem vele az emeletre. Elvigyorodtam, mikor megtiltotta a leskelődést.
- Nem fogok, ígérem. - Mondtam hamiskás mosollyal az arcomon. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben az ötlet, hogy benézek a kulcslyukon, míg öltözött, de tűrtőztettem magam. Végül inkább csak az ajtón lecsúszva a földre ültem. Mikor kijött, lentről fölnézve rá mosolyogva elvettem a felsőm, és megszagoltam.
- Vámpírillata van. - közöltem, majd a nyakában lévő sálra néztem.
- Úgy látom, gyorsan találtál megoldást a problémára.. Ami viszont engem illet, én örülnék még egy kis..problémázásnak. - feleltem gonosz vigyorral, és lehúztam magamhoz, és megnyaltam a fülcimpáját.
- Ha átmentünk hozzám, nem úszod meg ennyivel - fenyegettem, amiért elhúzódott.
- Nos, hercegnőm, elkészültünk? Mehetünk? - sürgettem, bár nem lakott messze tőlem, maximum 5 perc gyalog. Fölálltam, majd ismét fölkaptam az ölembe.
- Akár tetszik, akár nem, így foglak vinni. Ennyi már csak kijár az én hercegnőmnek, nem? - mosolyogtam, majd lehajolva megpusziltam a fejét. Kinyitottam az ajtót, majd magunk után bezártam.
- Remélem innen fentről is be tudod zárni, drága, mert az fix, hogy nem teszlek le. - mondtam vigyorogva. Kicsit lejjebb eresztettem, hogy a kulcslyuk a kézmagasságába essen. |
Már megint hercegnőnek szólított de nem zavart..igazából már elsőre se zavart csak kíváncsi voltam, hogy miért hív így de mindegy.A válaszára csak elnevettem magam.Mikor az elágazáshoz balra fordult és csak a házunknál állt meg ahol megállt.
-Igen.-mosolyogtam rá.A falnak támaszkodott én pedig a zsebemből húztam elő a lakáskulcsom majd a zárba téve fordítottam el mire az kattant egyet és kinyílt az ajtó.Beléptem majd mikor meghallottam a bánatos hangját ahogyan azt kérdezi, hogy be se hívom csak elmosolyodtam.
-Istenem olyan vagy mint én amikor hazudozok.Persze nem szoktam hazudni csak ha a helyzet úgy kívánja.-mondtam majd sóhajtottam egyet és odamentem hozzá majd behajolva a lehajtott feje alá rátettem a kezem az arcára majd a hüvelyujjammal úgy csináltam mint ha egy könnycseppet törölnék le.
-Na ne sírj.-mosolyogtam rá aztán végigsimítva az arcán elengedtem és kiegyenesedtem.
-Nyugodtan bejöhetsz..azt hittem ezt nem kell mondani.-mondtam aztán mikor beljebb jött becsuktam az ajtót.Én elindultam az emeletre mert arra volt a szobám.Az ajtóm előtt megálltam és komolyan néztem rá.
-Nem leskelődni.-mondtam aztán bementem és a biztonság kedvéért tettem a kulcslyukhoz egy fehér lapot így nem tudott kukucskálni.Gyorsan a szekrényhez mentem majd kivettem a ruhákat és az ágyhoz lépkedve letettem őket majd gyorsan átvettem a fehérneműt így legalább már nem vagyok olyan szégyenlős.Azután felvettem a nadrágot de ezt így mind marha gyorsan csak utána lassultam le.A pólóm is felkapptam vágül csak, hogy visszaadhassam neki a felsőjét felvettem egy sálat is azért előtte még megnéztema tükörben, hogy mennyire látszik.Hát nem volt valam ivészes szerintem hamar eltűnik.A felsőjét a kezembe kapva indultam el az ajtó felé majd kinyitva azt léptem ki felé nyújtva a felsőjét.
-Na tessék.-mosolyogtam rá |
- Értettem, hercegnőm - válaszoltam, szándékosan megnyomva az utolsó szót.
- Egyébként, még jó, hogy a hercegnőnek vannak szép lábacskái, viszont pihekönnyű, és bűn nem 'cipelni'. - feleltem vigyorogva.
Lefordultam ott, ahol mondta, majd tovább, egyenesen a házukig.
- Ez, itt? - kérdeztem, ahogy megállított.
Óvatosan letettem a földre, és a falnak támaszkodva vártam, hogy kinyissa az ajtót. Tényleg nem a nyakában lógó kulccsal nyílt az ajtó; Della egy másik kulcsot használt.
Miután sikert jelzően kattant a zár, Della bement, én pedig két kezemmel támaszkodva az ajtófélfákon, megálltam a bejáratnál, így nem lehetett bezárni tőlem az ajtót.
- Be se hívsz..? - kérdeztem tettetett bánattal. Hogy hatásosabb legyen a színjátékom, lehajtottam a fejemet, és mű-szipogtam egyet. Ráadásként, de azért remélve, hogy nem vetem el a súlykot, az egyik kezemmel megtörölgettem a szememet.
Természetesen magamban vigyorogtam, mint a vadalma. Mindig is jó színész voltam, bár nem nagyon használtam ki. Max akkor, mikor hazudtam.. Egyszer-kétszer azért előfordult, na. |
Elfordult és azt mondta, hogy nem is kell tudnom róla.
-Naaa.-mondtam miközben megfogtam volna a vállát, hogy visszafordítsam de ekkor már meg is fordult majd a lábam alá nyúlva ölbe vett mire nagy szemekkel néztem rá.Ahogy megpördült átkaroltam a nyakát ne, hogy leessek.Haloványan elpirultam és mikor megállt a mellkasának döntöttem a fejem.Mondott két lehetőséget és közben a hercegnőjének szólított amitől elmosolyodtam.
-Mikor lettem én a hercegnőd?-kérdeztem rá de a végén csak sóhajtottam.De végül csak elmosolyodtam.A következő mondatra csak bólintottam majd ismét gyerekes vidámsággal néztem rá vigyorogva.
-Másodiiik.-válaszoltam meg a kérdését.Elindult a park felé onnan pedig arra ahol jöttünk.Amikor elágazáshoz értünk pár másodperc után már tudta is, hogy merre kell menni, végül visszaértünk oda ahonnan indultunk ott szórakozottan kérdezte, hogy innen merre.
-Egyenesen az első elágazásig aztán balra és arra lesz.-mondtam.-Egyébként nyugodtan letehetsz.A hercegnőnek van két lába.-öltöttem ki a nyelvem. |
Elfordulva enyhén elvörösödtem.
- Nem is kell tudnod róla - feleltem, miközben úgy tettem, mintha durciznék. Miután befejeztem a gyerekes viselkedést, gonosz mosolyra húztam a számat. Hirtelen Della lábai alá nyúltam, és az ölembe kaptam.
- Na hercegnőm, két lehetőség van. Vagy hazaviszlek, aztán én is hazamegyek átöltözni, vagy hazaviszlek, megvárlak, és átjössz hozzám, míg én átöltözök, és aztán kitaláljuk, mi lesz. - mondtam, és mosolyogva pördültem egyet Dellával.
- De mindkét variációban egyértelmű, hogy először hazaviszlek, szóval míg eldöntöd, induljunk. Szerintem innen még visszatalálok. Aztán meg majd mutatod az utat.
Elindultam visszafelé a parkból. Nem volt sok kanyar az úton, így az elágazásoknál általában egy-két másodperc hezitálás után rájöttem, merre kell menni. Hamarosan megérkeztünk oda, ahol találkoztunk.
- Na, innen merre? - kérdeztem szórakozottan. |
Arra amit mondott kicsit elpirultam.
-Nyah jó igaz.-törődtem bele.Igazából erről az aprócska tényről meg is feletkeztem, hogy látszani fog de semmi probléma úgy is van pár sálam.Még egyszer szorosan átölelt én meg vidám mosollyal öleltem kicsit szorosabban.Hm nem is volt ez olyan rossz.Sőt egyáltalán nem volt rossz.Kérdezte, hogy szeretnék-e még valahova menni vagy inkább kísérjen haza.Hát ha arra gondolok, hogy most meg már a szél fúj nekünk meg tiszta víz a ruhánk jobb lenne hazamenni átöltözni.A következő ötletére elnevettem magam.
-Öm nem tudom haza kéne menni átöltözni.-húztam félre a szám.Közben azon járt az eszem, hogy ha most ő is meg én is hazamennénk átöltözni akkor már nem jönne vissza?Tök jól elvagyok vele és még nem akarom, hogy elmenjen.Mikor ránéztem elégé eszelősen vigyorgott és még enyhén vörös is volt mire értetlenül néztem rá.Mikor elkezdett magyarázkodni csak ugyanolyan értetlen ám kissé olyan "aha, persze" fejjel bólogattam.
-Jó én elhiszem viszont azt hiszem jobb ha nem kérdezek rá.-mondtam aztán csak elnevettem magam. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
