|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.28. 15:27 - |
A legkülső falon belül lévő aprócska falu. Itt elég szegényes az élet, a tehetősebbek inkább más helyekre költöznek, lehetőleg minél közelebb a központhoz és a biztonsághoz.. Az itt élők közül sokan mennek katonának a kevés munkalehetőség vagy családuk elvesztése miatt. Akik dolgoznak, azok is többnyire kisebb boltokban, a postán, vagy az áttört fal visszaállításán munkálkodnak. A néhány óriástámadásnak köszönhetően legtöbben elvesztették itt valamelyik családtagjukat, ha nem többet, így az emberek nem nagyon bíznak a jövőben. Ennek ellenére, és a külvilág közelsége, valamint a kíváncsiság miatt sokan csatlakoznak a Felderítő Egységhez. |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 - Drága.. Ha leveszed a felsőm, egy szexi vörös folt lesz a nyakadon, kb. még egy hétig.. Azt javaslom, túrj elő a szekrényedből egy garbót.. Vagy legalább egy sálat. - mosolyodtam el. Még egyszer szorosan átöleltem, majd majdnem teljesen elengedtem, már csak támasztottam a kezeimet a derekán.
- Mennünk kéne.. - mondtam kissé csalódott hangon. Nagyon szívesen maradtam volna még, de egyikünknek sem tesz jót, ha csuromvizesen álldogálunk egyhelyben, még jó ideig.
- Szeretnél még menni valahová? Vagy kísérjelek haza? - ajánlottam fel. Igazából mindegy volt, hogy melyiket választja, csak vele szerettem volna tölteni még egy kis időt.
Közben elkezdett kisütni a nap, de a szél is felerősödött. A vizes felső plusz szél kombó gondolatára elhúztam a számat, majd Dellára néztem.
- Nos, ha sétálni akarunk, akkor vagy egy szélvédett helyet kell keresnünk, vagy egész úton szorosan mögötted kell sétálnom - na jó, ha elképzelem a jelenetet, amint próbálok veled egyszerre lépni, hogy ne tapossam le a sarkad, akkor az inkább pingvinszerű totyogás a részemről, mintsem sétálás - és szélfogónak használsz. - nevettem el magam a végére.
Az időjárás nagyon nem akar kedvezni nekünk.. Lehetne már egyszer nyári meleg.. És akkor nem lenne baj a vizes ruha. Sőt, belelökhetném a házunk mögötti tóba, és rávetődhetnék, és.. Azon kaptam magam, hogy a gondolatmenetem lefolytatása közben végig eszelősen vigyorogtam. Enyhén elvörösödve megköszörültem a torkom.
- Izé, én csak.. El..gondolkoztam. Khm. - próbáltam magyarázatot adni ijesztő viselkedésemnek, de csak ennyire tellett. |
| Cassidy Scott: Elmosolyodott majd mikor feltette a kerdest rapillantottam es elnevettem magam. -O igen, de nem fogok.Az elobb is leestem mikor uvoltoztel.-huztam felre a szam majd csak elvigyorodtam. -Egyebkent nem kene visszamenni Nano-chanhoz?Mert szoval en is ott hagytam.-mondtam mikozben a foldrevetettem a tekintetem.Szegenyt tenyleg csak ugy ott hagytam egy szo nelkul...Nem is jott utanam szoval lehet, hogy most haragszik ram... |
| Daniella Sky: Mosolyogva olelt magahoz en szinten mosolyogva dontottem a fejem a mellkasanak.Beleturt a hajamba majd hatrasimitotta azt.Azt mondta, hogy nyugodjak meg mert nem fog halalra csikizni.Halkan felnevetett majd a homlokat az enyemnek dontotte ketelkedo tekintettel kerdezte megk hogy tudom-e egyaltalan, hogy, hogy neznek ki a szulei.Erre csak elmosolyodtam. -Majd kerek jelet.- mondtam halkan.Vegul lehunyta a szemeit es ugy maradtunk.Kozben nem beszeltunk es az eso is elallt de eszre se vettem.Csak az arcat furkesztem.Ahogy mar kezdett melegem lenni feltunt, hogy az eso sem esik mar.Elmosolyodott bar nem tudom miert, felig kinyitotta a szemet es az arcom vizslatta.En pedig csak ramosolyogtam. -Kell a felsod? -kerdeztem ra.Persze nem akartam, hogy elengedjen igy most jo volt.Bar talan tenyleg nem kellett volna azokat csinalni de hat elveztuk legalabb is en elveztem igy pedig mar megerte a tobbi meg nem erdekel. |
Mosolyogva magamhoz öleltem, majd egy kicsit eltoltam magamtól. Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, és hátrasimítottam.
- Nyugi, nem csikollak halálra.. - halkan felnevettem. A homlokomat az övéhez érintettem, és mélyen a szemeibe néztem.
- Tudod egyáltalán, hogy néztek ki a szüleim? - kérdeztem kételkedő mosollyal az arcomon. - És az nem kifejezés, hogy jól vagyok.. - mosolyogtam.
Lehunytam a szemeimet, és csak csöndben szuszogtam. Nem akartam elhúzódni, és reméltem, hogy neki sem kínos ez a kissé hosszúra nyúlt pillanat.
Mivel egyikünk se szólalt meg, tisztán hallottam, hogy már nem esik. Nem mertem megszólalni, nehogy elrontsam a pillanatot.. Bár tudtam, hgy ez előbb-utóbb neki is fel fog tűnni. Ha más nem, az immár feleslegessé vált felsőm miatt. Már nincs alapvetően hideg, úgyhogy biztos melege van.. Elég hülyén éreztem magam, mert akkora ügyet csináltam ebből, mintha soha többet nem találkoznánk.. Erre gondolva elmosolyodtam, és félig kinyitottam a szemeimet, Della arcát vizslatva. |
| Raine Rammsteiner:
Amikor Cassy csak bamulta a fat, hirtelen eszembejutott h talan fel szeretne ra maszni. De miert akarna ra felmaszni? Minek erzi magat, majomnak ? Vagyis hat.... jo oda fentrol jo a levego e a kilatas is. Mindemellet aludni igenis kellemesen lehet rajta.
Ekkor ra neztem elmosolyodva
- fel szeretnel maszni a fara ? - neztem ra kerdoen kozben egymasba fontam karjaimat. |
 Elmosolyodott és azt mondta, hogy nem bántana közben pedig még közelebb bújt hozzám.Elvigyorodott majd mikor megszólalt csak figyeltem amit mondd.Na hát ez nem lesz jó...Mikor meghallom, hogy mit kell tennem és gonoszan elvigyorodik én csak lesütöm a szemem.Na, hogy lehetne ezt úgy megoldani, hogy én jöjjek ki jól?Hát azt hiszem se, hogy.
-Elképzelhető...De lehet, hogy te is meghalnál mert utálom ha csikiznek.-néztem komolyan a szemébe és má arra is felkészültem, hogy megütöm...Elkezdett számolni mire csak lehajtotam a fejem és eléggé remény vesztett fejem volt.Végül csak átöleltem.
-Lehet, hogy okos vagyok de nem gondolatolvasó.Fogalmam sincs arról, hogy mit szeretnél.-mondtam miközben a gerincvonalát simogattam.Végül sóhajtottam egyet és a mellkasába bújva, szorítottam össze a szemem sőt még a vállam is megemelkedett kicsit.
-Furcsa lesz nevetve meghalni...Legalább találkozom a szüleimmel és akkor megkérdezhetem anyát, hogy mi..-de itt rögtön elakadtam
-Na mindegy ez nem lényeges.De majd ha látom a te szüleidet is akkor megmondom nekik, hogy jól vagy.-mosolyodtam el. |
Elmosolyodtam.
- Persze, hogy nem bántanálak.. - feleltem, és közlebb bújtam hozzá.
Egy vigyorral koronáztam egyértelmű győzelmemet. - Hát, nem tudom, a kínzásod elég csábítóan hangzik, de... Kössünk egyességet. Én nem csikollak tovább, ha... Hmm, mit is kérjek..? - vágtam tűnődő képet, ahogy fölfelé néztem. A következő pillanatban eszembe jutott valami. Elkaptam Della tekintetét, és mélyen a szemébe néztem.
-Tudodd mit? Lássuk, mennyire ismertél ki. Okos lány vagy te, találd ki, mivel fogsz kiengesztelni, ha nem szeretnéd egy eresz alatt végezni.. - modtam gonosz vigyorral. - Vicces lenne.. Mikor megtalálnak, a halál okaként megállapítják, hogy halálra csikoltalak.. - halkan felnevettem. - De te választasz... Kapsz úgy.. Két percet. - Ránéztem az órára. Megvártam, míg eltelik egy fél perc., majd félhangosan számolni kezdtem a másodperceket.
- Egy, kettő, három... - kezdtem, még mindig vigyorogva. Kifejezetten élveztem a helyzetet, és azt kívántam, bárcsak sose állna el az eső.. Vagy legalábbis estig, hogy sokáig itt kelljen maradnunk. |
Elégedetten mosolygott majd odahajolt a kissé piros folthoz majd többször is megpuszilta de végül már egyre inkább felfelé haladt.Az egyik kezével felemelte a fejem majd kicsit várt végül elhúzódott tőlem.A derekamnál fogva fordított meg minket így én voltam a falnál ő pedig előttem egyenesedhetett ki egy roppanás kíséretével.Az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott.Gonoszan vigyorogva kérdezte, hogy tudom-e, hogy eléggé kiszolgáltatott helyzetben vagyok erre csak beharaptam az alsó ajkam ő pedig közelebb jött.Majd ismét a nyakamba bújt és félkarjával magához ölelt.
-Tudom, hogy nem bántanál.-mondtam halkan.
Megkérdezte, hogy csikis vagyok-e mire kicsit ijedt képet vágtam mivel csikis voltam.Az oldalamat csipkedte mire már próbáltam is odébb húzódni de a keze ott volt a fejem mellett, erre csak felnyögtem.
-Most itt fogsz kínozni?-kérdeztem rá miközben a szemébe néztem és picit kétségbeesett voltam.Nem szeretem ha csikiznek... |
 Csak azon járt a fejem, hogy tulajdonképpen most mi is van velem?Nem szoktam ilyen lenni.Nem beszélek sokat, nem mosolygok és végképp nem ölelgetek másokat azt meg főleg nem hagyom, hogy valaki ilyen közel kerüljön hozzám.Vagy lehet, hogy most vagyok csak igazán önmagam?Nem tudom.De nem is volt időm tovább gondolkodni ezen mert Raine odalépett hozzám majd megfogta az arcom és már olyan közel hajolt hozzám, hogy ismét elpirultam.Mikor bekapta az orrom majd befújta rajta a levegőt ami a számon jött ki csak csúnyán néztem rá.Viszont ahogy láttam, hogy csak kipirult arccal nevetgél elvigyorodtam és csak sóhajtottam egyet.
-Úgy látom jól szórakozol.-nevettem el magam majd csak az egyik fát nézegettem...Hm felakarok rá mászni..Mondjuk az előbb is leestem. |
Elégedetten mosolyogtam. Finoman megpusziltam a megsebzett helyet. Aztán megismételtem ezt egyszer, kétszer.. Végül azon kaptam magam, hogy lassan haladok fölfelé az állkapocscsontja felé, minden centiméteren belepuszilva a nyakába. Egyik kezemmel óvatosan följebb emeltem a fejét, hogy jobban hozzáférjek. Vártam, hogy esetleg tiltakozik, vagy valami, de nem úgy vettem észre, mint aki nagyban ellenzi, amit csinálok. Lassan, de bizodsan haladtam, már az álla alatt jártam. Oda érve elhúzódtam, nem mentem tovább. A derekánál fogva megfordítottam magunkat, így most ő volt a fal mellett.. Végre kiegyenesedhettem. Gerincem és a vállaim halk kattanással a helyükre ugrottak. Fél kezemmel Della feje mellett, a falon támaszkodtam.
- Ugye tudod, hogy most eléggé kiszolgáltatott helyzetben vagy? - kérdeztem gonosz mosollyal az arcomon. Közelebb húzódtam hozzá, és a nyakához bújva él karommal átöleltem.
- Csikis vagy, Della? - kérdeztem, d a választ meg se várva kipróbáltam. Az oldalát játékosan csipkedve csikolni kezdtem. |
-Vámpír vagyok érezném rajtad, hogy az vagy-e vagy sem.-adtam meg az egyszerű választ bár elég vicces volt, hogy mindenre van valami kifogásom végül csak elmosolyodtam.
-Igazad van tényleg nem lennék rá képes.-húztam félre a szám lelőve a poént.Nem láttam milyen arcot vág de amikor hallottam azt a nyögést elvigyorodtam.
-Hm ilyen jó volt?-kérdeztem rá önelégült fejjel majd csak elmosolyodtam.
-Aki kezdte az is fejezi be.-öltöttem ki a nyelvem.Amikor a nyakamhoz hajolt feltett egy kérdést amire amúgy sem akartam válaszolni de nem is kellett mert már lágyan csókolgatni is kezdett míg valahol a vállam és a nyakam találkozásánál megállt.Jó bizsergő érzés járta át a testem és ahhoz képest, hogy csak barátok vagyunk élveztem...Hát talán ez nem helyes és nem kéne csinálni de a tiltott gyümölcs a legédesebb...milyen igaz.Gyengéden harapta meg a nyakam majd szívni kezdte azon a helyen mire haloványan elpirultam és beharaptam az alsó ajkam.Közben a bal kezem lecsúszott a válláról.Így, hoy az csak lógott szinte már nem is fájt bár amúgy se okozott valami nagy fájdalmat.Mikor abbahagyta és megkérdezte, hogy fájt-e csak megráztam a fejem ő pedig közelebb húzott magához de nem zavart.Ez a kis jelenet jól át is melegített és még ő is meleg volt így már egyáltalán nem fáztam.Elvigyorodtt és a gyógypuszis ötletre csak elmosolyodtam majd rápillantottam.Láttam, hogy vörös a feje de én is elvoltam pirulva.
-Igen.-mondtam kisgyerekes örömmel és lelkesedéssel majd picit oldalra biccentettem a fejem és aranyos pofit vágtam. |
- Ki mondta, hogy én nem vagyok az? - kérdeztem egy sokatmondó viigyor kíséretében. - Ne áltass, nem végeznél velem.. Ismerlek, még ha csak rövid ideje is. - halkan kuncogtam egyet. Mikor rálehelt a nyakamra, libabőrös lettem. Kissé összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy kiszívja a nyakamat. Halk nyögés csusszant ki a számon, amitől egyből el is vörösödtem. Erősen reméltem, hogy csak én hallottam meg. Vagy ami mégjobb: csak képzeltem.
- Egyetértek, tényleg az lett.. De még nincs vége, most én jövök - emlékeztettem. A nyakához hajoltam, és válaszottam egy pontot a nyaka és válla találkozásánál.
- Biztos nem baj? Látszani fog.. - kicsit elbizonytalanodtam, de erőt vettem magamon, és meg sem várva a válaszát 'megtámadtam'. Lágy csókokat nyomtam a nyakára, fentről kezdve, míg el nem jutottam az előzetesen kiválasztott pontomhoz. Gyengéden ráharaptam, és szívni kezdtem puha bőrét. Közben karjaimmal szorosabban kezdtem ölelni. Nemsokára abbahagytam a 'vérszívást', de nem hajoltam el a vállától. - Fájt? - kérdeztem, mert miközben közelebb húztam magamhoz, éreztem, ahogy elkapott a hév.. Ránéztem az apró, piros foltra. Nem tűnt vészesnek, én mégis kissé aggódva néztem. Hirtelen elvigyorodtam. - Kérsz rá gyógypuszit? - kérdeztem, és szélesen elmosolyodtam. Biztos voltam benne, hogy rákvörös a fejem, de nem nagyon érdekelt, aki elmegy mellettünk, biztosazt hiszi majd, hogy nyilván csak a hideg miatt van.. Elég, ha mi ketten tudunk erről.. Nem mintha lenne kivel megosztanom, de ezt nem is bántam. |
Halkan elnevette magát majd hátrébb lépett és neki dőlt a falnak meg egy kicsit lejjebb csúszott így már nem kellett ágaskodnom.A kezeimnél fogva közelebb húzott magához még mikor hátrébblépett.Mosolyogva felelt és egy szabaddá tette a területét a nyaka táján csak elvigyodordtam.
-Jó kisfiú.-simiztem meg a buksiját aztán mikor az egyik kezével átkarolta a derekem és a másikkal kisöpörte a hajam a nyakamtól ezzel szabaddá téve szórakozott mosollyal néztem rá.
-Még jó, hogy én halhatatlan vagyok.Mekkora kár, hogy te nem.-biggyesztettem le az ajkaimat.A nyakamhoz hajolt és azt mondta, hogy vigyázzak mert ő más módszerekkel játszik.Erre csak vágtam egy olyan "na lássuk" pofit erre ő egy helyen finoman kiszívta a nyakam de annyira nem volt erős, hogy látszdójon is utána a kérdésére már tudtam, hogy máshol is megismétli ezt a műveletet és ez pár centivel arrébb meg is történt.A másik kezével így átkarolta a derekam így már rendesen ölelt.
-Hm úgy tűnik nem gondolkodsz rendesen.Ha én kezdem te meghalsz holtan nem fogsz csinálni velem semmit az biztos.-öltöttem ki a nyelvem majd a két kezem a vállára tettem és odahajoltam a nyakához.
-Késő bánat....Majd vigyázok rád.-mondtam sőt szinte már leheltem így forró lehelletem ebben a hidegben a nyakát cirógatta.Hm vicces, hogy íy ütjük el az időt.Valószínűleg aki meglát minket az hiszi, hogy egy pár vagyunk...Apró csókot nyomta nyaka egyik részére majd finoman ráharaptam majd óvatosan kiszívtam azon a ponton a nyakát.Végül csak egy halk jóleső sóhaj hagyta el a számat és már nem babráltam a nyakával csak a vállára hajtottam a fejem és szórakozottan elvigyorodtam.
-Úgy érzem ez az ölelés még is csak félreérthető lett.-mondtam halkan aztán ugyanilyen halkan elnevettem magam. |
Halkan felnevettem. Hátrébb lépem és a falnak dőltem, majd lejjebb csúsztam egy kicsit, hogy ne kelljen ágaskodnia. Kezeinél fogva közel húztam magamhoz annyira, mint mielőtt hátrébb jöttem volna.
- Készen állok, de csak ha te is - feletem mosolyogva, és kicsit lejjebb húztam a pólóm nyakát, hogy ne zavarja. Miután végeztem a saját nyakfelületem szabaddá tételével, fél kezemet Della derekára csúsztattam, hogy el ne szökjön. Másik karommal a haját félresöpörtem úgy, hogy az egyik vállára tettem az összeset, így én is jobban hozzáfértem.
- Ugye tudod, hogy előnyben vagy? Hátradőlve elég nehéz előrehajolni.. - halványan elmosolyodtam- De így sem lesz nehéz~
A nyakához hajoltam, és suttogva folytattam.
- De vigyázz, én más módszerekkel játszom. - feleltem, és próbáltam komolynak tűnni, de elég nehezen tudtam visszatartani a vigyorgásomat.
Óvatosan megszívtam egy helyen a nyakát, éppen csak hogy érezze. - Itt? Vagy itt csináljam? - kérdeztem félig tőle, félig magamtól, ahogy ajkaim egy pár centivel arrébb vándoroltak, és megismételtem az előbbit. A másik, immár szabad kezemet is köré fontam. Tetszett, hogy ilyen sokmindenre rávehető, mégsem kihasználható.. Összekulcsoltam az ujjaimat a derekánál.
- Kezdd te. Lányoké az elsőbbség - mondtam, immár meg sem próbáltam visszafojtani a mosolyom. |
Mikor láttam a gonosz vigyort az arcán értetlenül néztem rá majd a kérdését meghallva nagy szemekkel néztem rá.Ahogy a hátam mögé lépett és átölelt majd magához húzott kicsit meglepődtem és már el is pirultam de mivel alapból is piros volt az arcom a hidegtől nem látszott annyira.A fejét a vállamra támasztotta aztán oldalra fordította a fejét és belefújt a fülembe ettől pedig kirázott a hideg.Felnevetett majd a vállam és a nyakam közé fúrta az arcát és azt mondta, hogy jó illatom van mire csak haloványan elmosolyodtam.A kérdésére csak elvigyorodtam.
-Hogy jöttél rá ilyen gyorsan?Te vagy az első aki kitalálta.-néztem rá elismerően.Persze csak vicc volt de könnyen elhitetek másokkal dolgokat így olyan volt mint ha tényleg komolyan beszélnék.A következő mondatra féloldalasan mosolyodtam el.
-Mondd ezt akkor mikor már megízleltem a véred és kiszívtam az utolsó cseppig.-váltottam kicsit ijesztőbb hangba.Amikor éreztem, hogy ajkai a nyakamhoz érnek már megint elpirultam de szerencsére nem látszott.
-Amikor azt mondtam, hogy egy ölelésen nincs mit félreérteni egyáltalán nem erre gondoltam.-nevettem el magam ő pedig végül visszatette az állát a vállamra.Rákérdezett, hogy fázok-e még és finoman közelebb húzott magához mire egy kicsit lehunytam a szemem és elmosolyodtam.
-Nem már nem.-válaszoltam aztán óvatosan de még is gyorsan megfordultam az ölelésében és így elég közel volt egymáshoz az arcunk de most nem zavart.Rögtön a nyakához hajoltam viszont kicsit ágaskodnom kellett.
-Na készen állsz a halálra?-tettem fel a kérdést. |
Gonoszul elvigyorodtam. - Ezek szerint.. Szerinted, ez nem félreérthető..? - kérdeztem még mindig vigyorogva, ahogy a háta mögé álltam és karjaimat a dereka köré fonva szorosan magamhoz húztam. Bár alacsonyabb volt nálam, még így is kényelmesen a vállára tudtam támasztani a fejemet. Oldalra fordulva játékosan belefújtam a fülébe, és felnevettem. Visszafúrtam az arcom a válla és nyaka közé.
- Jó illatod van.. - mormogtam a vállának. Kellemes virág-vanília illatú volt a bőre, bár nem tudtam volna megmondani, hogy természetes-e, vagy valamilyen illatszert használ. - Tudtad, hogy a vámpíroknak van vanília illata? Vámpír vagy, Della? - kérdeztem, persze magam sem gondoltam komolyan. Elfogadom, hogy óriások léteznek, de azért nem fogok bedőlni mindenféle tündérkékről meg szellemekről szóló mesének. Mindössze azért kérdeztem, hogy a saját javamra billentsem a mérleget. - Nem lennél jó vámpír.. Így szabadon hagyni a nyakad~.. - szinte már daloltam az utolsó szavakat. Ajkaimat finoman az említett testrészhez érintettem. Kíváncsi voltam, megijed-e. Erős lánynak tűnt, de kíváncsi voltam, hol vannak a határai; meddig képes elviselni engem.
Végül úgy döntöttem, felhagyok ezzel a szándkommal. Visszahelyeztem a vállára az államat. - Fázol még? - kérdeztem, és gyengéden közelebb húztam magamhoz. |
| Daniella Sky: Csak bolintottam arra amit mondott.Mikor szomorkas voltam odanyult az arcomhoz majd ket oldalt felfele huzta a szamat igy mosolyogtam.De erre a tettere mar magamtol is mosolyogtam.Mikor a mellkasara tettem a kezem lattam, hogy meglepodott igy rovid ido utan vissza is huztam azt. -Ertem en viszont mindig is az voltam. -mosolyodtam el zavartan.Azt, mondta, hogy mondana, hogy felmelegit de felreertenem.Erre csak nagy szemekkel neztem ra es megraztam a fejem.A kerdesere pedig csak elmosolyodtam. -Ugyan mar egy olelesen nincs mit felreerteni, legalabb is szerintem.Egyebkent en szeretem az olelest.-mondtam edes pofit vagva majd ramosolyogtam.Egyre hidegebb volt persze annyira meg nem, hogy a foldhoz fagyjak.Az eso sem mult en meg mar megint faztam persze ezt nem mutattam ki valami latvanyosan bar az arcom mar kisse kipirult a hidegtol. |
Végighallgattam a válaszát. Hasonló volt a reggeli magyarázathoz, amit a kulcsot illetően kaptam. Tényleg, meg is feledkeztem róla..
- Igazad van, tényleg nem változtatna a helyzeten.. - mondtam az eget fürkészve. Dellára fordítottam a tekintetem, és látva kissé szomorkás arckifejezését, két újjal mosolyra húztam a száját, majd elnevettem magam.
Mikor a mellkasomra tette a kezét, egy kicsit meglepődtem, de nem zavart a dolog.
- Sosem voltam az a fázós típus - rántottam meg a vállam. - Mondanám, hogy felmelegítelek, deh.. - leheltem a levegőbe a mondatom közepén. Halványan már látszott a leheletem. Ha ez így megy tovább, biztosan megfázunk. - De.. Félreértenéd. - fordítottam felé a fejem, és halvány mosolyra húztam a számat. - Elvégre, nem hiszem, hogy jó néven vennéd, ha ölelgetnélek, nem? - kérdeztem, bár titkon azért reméltem, hogy a kérdésem végén lévő "nem?"-et válaszként is hallhatom majd. Ismét az égre emeltem a tekintetemet. Az eső csak nem akart szűnni, és a levegő sem melegedett fel.. Már az orromon kifújt levegőt is tisztán láttam. Kicsit olyan érzésem volt, mintha már tél lenne, pedig még csak az ősz közepén jártunk.. |
Látszott, hogy nagyon próbál helyezkedni mire csak rámosolyogtam.
-Nyugi nem zavar.-biztosítottam arról ,hogy értem nem kell kényelmetlenül elhelyezkednie.Jó nekem így is.Felnézett az égre majd mondta, hogy szerinte esni fog de még csak be se tudta fejezni már kezdett is esni az eső.először még csak csöpögött majd egyre gyorsabban kezdett esni mire ő felállt és egy fedett hely felé mutatott, hogy menjünk oda már ha én sem akarok megázni.Erre csak bólintottam és már fel is pattantam mire ő felkapta a felsőjét majd megindult arra a helyre amire még az előbb mutatot én pedig mellette ám hirtelen úgy kezdett szakadni az eső, hogy a hajam már szinte olyan volt mint ha most mostam volna meg.Megragadta a csuklom mire kissé elpirulva néztem leoda ahol megfogott de nem volt sok időm ezzel foglalkozni mert már futni is kezdett a fedett helyre ahová egész hamar oda értünk.Ahogy esett az eső a levegő is kezdett egyre inkább lehűlni így lassan elkezdtem dideregni erre ő kiforgatta a pulcsiját kicsit megrázta a majd a hátamra terítette és bár nem adott sok meleget még sem fáztam annyira.Hálás szemekkel néztem fel rá.
-Köszönöm.-mosolyodtam el haloványan.Megkérdezte, hogy várjunk-e míg eláll az eső, közben felnézett az égre is.Azt mondta nem áll el egyhamar.
-Nem baj maradjunk gondolom te sem a közelben laksz ahogyan én sem így pedig csak bőrig áznánk.-válaszoltam meg az előbbi kérdését.Azután mikor mondta, hogy a szülei halála miatt először nem értettem, hogy mire céloz de mikor leesett, hogy most válaszolja meg a kérdésemet amit még a parkban a padon ülve tettem fel neki.Miután kifejtette én ismét kicsit szomorkás arccal bólintottam.Szegény ez így nagyon nehéz lehetett neki...Kivégzés áruásért...Durva.Végül kedvesen rám mosolygott mire nekem is hasonló halovány mosoly jelent meg az arcomon, visszakérdezett én pedig belevágtam a válasz adásba.
-Én csak azt szeretném, hogy ennek minél előbb vége legyen és ha esetleg így, hogy kijuthatok a külvilágba találhatok valami hasznosat hamarabb vége lehetne.Igaz, hogy a szüleimet az óriások ölték meg de nem mondanám, hogy bosszúvágy égne bennem amúgy se érnék vele semmit.Már elvesztettem őket és attól, hogy megbosszulom senkinek sem lesz jobb és semmi se változna.-adtam meg a választ majd ismét feltűnt, hogy kirázott a hideg.Erre csak a fiúra vetettem a tekintetem akin már nem volt rajta a felsője...Nem igaz, hogy nem fázik.
-Jáááj te, hogy, hogy nem fázol?-kérdeztem rá miközben megfogtam a mellkasát de tiszta meleg volt vagy csak az én kezem volt jéghideg?Talán mindkettő.
-De jó meleg vagy.-mondtam édes mosollyal majd inkább visszahúztam a kezem..pedig olyan nagyon jó melegség áradt a testéből. |
Végre leült mellém. Elég szorosan voltunk, ahogy azt gondoltam. Próbáltam a kezemet arrébb rakni, hogy kicsit több helye legyen, de egyszerűen sehogy sem volt jó: ha az ölembe tettem, a könyököm ért hozzá; ha hátra kicsúsztattam a pad támlája alatt, a vállam lett hirtelen túl széles, a feje mögé pedig ugye nem tehettem, még félreértené. Így sóhajtva visszaengedtem a karomat az eredeti helyzetébe.
Felnéztem az égre. - Szerintem esn-- - még be sem tudtam fejezni a mondatot, máris eleredt az eső. Először csak csepergett, így nem nagyon zavartattam magam, de kezdett egyre jobban felerősödni. Felálltam, és a szemeimmel valami fedett helyet kerestem. Végül egy kisbolt ereszén akadt meg a tekintetem. - Az pont megfelel. Márha te sem akarsz megázni. - fordítottam felé a fejem halványan elmosolyodva. Megvártam, míg ő is feláll, és a felsőmet felkapva megindultam. Ekkor annyira rákezdett, hogy már valósággal folyt rajtam az esővíz. Hirtelen megragadtam Della csuklóját, és sietve húztam magam után. Nemsoká el is értük a viszonylag fedett helyet. Benéztem az ablakon. A bolt zárva volt, így nem tudtunk bemenni. Időközben eléggé lehűlt a levegő. Dellára néztem, láttam rajta, hogy fázik. Kifordítottam a pulcsim, megréztam egy kicsit, és a hátára terítettem, hogy meg ne fázzon. - Nyugi, tegnapelőtt mostam ki. - nyugtattam meg mosolyogva. - Várjunk itt, míg eláll az eső? - kérdeztem, miközben ismét fölnéztem az égre. Rengeteg sötét felhőt láttam, amikből ömlött az eső. - Úgy látszik, nem fog egyhamar alábbhagyni...
Közben megfeledkeztem a kérdéséről. - Nos, a szüleim halála miatt. - feleltem szűkszavúan. Még senkinek sem beszéltem róla, inkább magamban tartottam. - Ők kutatók voltak, és felfedeztek valamit a titánokkal kapcsoatban, amit nem akartak nyilvánosságra hozni. Ezért kivégeztették őket árulás miatt. Tudni akarom, milyen információért adták az életüket.. - fejeztem be, majd ránéztem, és egy kedvesnek szánt mosolyt erőltettem az arcomra a komoly téma után. - És te? Te miért csatlakoztál? |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
