|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.07. 12:01 - |
 A Katonaság Főhadiszállása.
Hatalmas épület, benne milliónyi szerteágazó folyosóval, amik ki tudja, merre vezetnek. Több száz szobát rejtenek kissé kopott kőfalai.
Főleg megbeszéléseket tartanak itt, mind a Katonai Rendőrök, a Felderítős és a Falvédők is. Az újonc kadétok is itt választhatnak pályát, itt dönthetik el, hová csatlakoznak.
Az itt történő megbeszélések függetlenek a játék többi részétől. Ez mindössze annyit takar, hogy ha ide írsz, de közben már játszol valakivel valahol máshol, például a Rose falnál, ez nem befolyásolja azt a játékot, tehát nem kell a karakteredet a Rose falból ide hoznod, egyszerűen itt is írsz, ott pedig folytatod a játékot, amit elkezdtél.
/Remélem nem fogalmaztam túl bonyolultan ^^" Ha mégis, írjatok, és elmagyarázom, amennyire tőlem telik x3/ |
[19-1]
Elégedetten néztem végig a kis csoporton, akik összegyűltek.
- Akkor ezennel végeztünk, az expedíció, mint tudjátok, 2 nap múlva indul. Pontban 7:00-kor gyülekezünk a Maria fal keleti kapui előtt, lovakkal, felszereléssel. Mindenkinek köszönöm az együttműködést - fejeztem be, és Kagami felé fordultam.
- Akkor holnapután. Ha bármi gond merülne fel, vagy valami nem világos, itt a címem és az elérhetőségeim - mondtam, és egy lapra lefirkantottam az adatokat.
- Elkérhetem a tieidet? Csak a biztonság kedvéért - kértem, majd mikor megkaptam azokat is, elköszöntem a többiektől, és távoztam teremből. Szinte éreztem, ahogy a nyomás leesik a vállamról, megint tudtam normálisan lélegezni, szívverésem is normlizálódott.
Egyből hazafelé vettem az irányt. Semmi mást nem akartam, csak bevágódni az ágyamba, és aludni. Eléggé kimerültem, még ha nem is csináltam túl sok mindent, mentálisan teljesen a padlón voltam.
Mikor hazaértem, az ajtót magam mögött kulcsra zárva beléptem az előszobába, majd a szobámat vettem célba. Levettem a kabátom, és bezuhantam a puha párnák és takarók alkotta mennyországba, és menten el is aludtam. |
Érdekes volt, mikor még két katona csatlakozott hozzánk. Ők is az expedíciós megbeszélésre jöttek. "Hurrá. Lehet változtatni a formációkat." gondolkodtam. Aztán meghallottam, hogy Frei már intézkedett is és berakta az újoncokat a helyükre. Minden formációba. "Hú, nagyon gyors gondolkodása van. Tényleg osztagvaezető alkat." gondolkodtam.
-Szerintem jó lesz így az összeállítás- mondtam megerősítésként Frei-nek.- Akkor ha minden előkészülettel készen vagyunk, lassan indulhatunk is a falakon túlra. Ha valaki szeretne még valamit, most mondja, mert később nem biztos, hogy lesz rá lehetőség.- hadartam el a lehető leggyorsabban. Én részemről úgy gondoltam kész vagyok, elmondtam mindent, amit akartam, szóval csendben hallgattam tovább a többieket. |
Épp válaszra vártam, mikor valaki benyitott.
Egy alacsony lányt pillatottam meg. Bemutatkozott, a neve Sheena volt. Így, hogy tudtam a nevét, egyből beugrott, hogy kiről van szó. Olvastam az adatlapját, nagyjábol tisztában voltam vele, kiről van szó.
Épp, hogy ezt végiggondoltam, az ajtó megint kinyílt, és egy srác lépett be rajta. Nyilván ő lesz Matsuke, gondoltam, elvegre már csak őt nem tudtam hova tenni magamban: tudtam, hogy kik nem tudtak eljönni, és összevetve azokkal, akik itt voltak, csak ő lehetett.
- Üdv - biccentettem felejük. - Épp a formációkat tárgyaltuk, kérlek gyertek ide az asztalhoz, és vegyetek el egy-egy példanyt. Nem irtunk rá titeket, mivel nem volt biztos, hogy eljösztök, de megoldjuk - biztosítottam őket, és gyorsan átgondolva a dolgokat ismét beszélni kezdtem.
- Sheena a formációkban Lizzy és Kuroneko között, vagy adott helyzetben helyett vesz majd részt az expedíciókon - gondolok itt például a serültés formációra - Matsuke pedig Aomine, Kagami vagy az én helyem tölti majd be, egyszerű alakzatokbál pedig vagy közöttünk, vagy mögöttünk lovagol majd -fejeztem be Kagamira pillantva megerősítésért. |
Késett, lábai mégis lassan jártak keskeny útszakaszon. Teljesen nyugodt tudattal mondogadta magában a beszédét amit már úgy is tudott. Szemét lesütötte és az ismerős útvonalom közelített a főhadi szállás felé. Egyre s egyre közelebb ért a hatalmas kőépítményhez, majd belépett annak tágas kapuin. Meglepték az ismerős hangok, kis remegő lány gyáva hangja. Mellé lépett majd kihúzta magát. Öklét szívéhez szorítva tisztelgett a rangosabb katonák előtt. Hangját lassan és biztosan eresztette ki.-Iijima Matsuda vagyok és az expedícióhoz szeretnék csatlakozni.- Mondta magabiztosan és várt. |
 Késésben voltam, hiába szedtem a lábam, már így is legalább15 per e ott kellene lennem a főhadiszálláson... Szerencsére ismerem a kisutcákat, így az összes rövidítést kihasználtam, amit csak tudtam.
Nem sokkal később be is rontottam a hatalmas épület méretes ajtajain. Egy oszlopon egy kiragasztott lap hirdette, hogy az osztaggyűlés terme jobbra található. Követve az irányt meg is találtam az ajtót. Bizonytalanul bekopogtam, majd meg sem várva a valaszt benyitottam. Odabent kb. 4-5 embert pillantottam meg, akik most mind egy emberkent felém fordultak.
- Elnézést a késésért.. Umm.. A Thunder Rage tagja vagyok, Sheena. Sheena Lewis - mutatkoztam be, mivel mem jutott jobb az eszembe.- Az expedíció megbeszelesere jöttem - tettem hozzá, hogy megtörjem a hirtelen beállt kínos csendet. |
Átfutottam a tekintetemmel Kagami vázlatát, majd ismét felé fordulva suttogva feleltem.
- Rendben, szerintem ez így teljesen jó.
Körbenéztem, és ahogy megfordultam, egy hagyományos, már kissé kifakult és karcos táblát véltem felfedezni közvetlenül mögöttem - vagyis most már előttem. Remek, épp, amire most szükségem van. Reménykedve pillantottam a kis krétatartó felé, ami a tábla jobb alsó sarkában kapott helyet. Szerencsémre épp akadt benne egy rövidke darab, ami a célnak most tökéletesen meg is felelt. Odalépdeltem, felvettem a krétát és felvázoltam Kagami ötletét.
- Tehát valami ilyesmi lenne a több sérültes formáció - jelentettem be, ahogy visszafordultam a többiekhez.
- Remélem nem gond, hogy felrajzoltam. Gondoltam, így egyszerűbb lehet, mint mindenkihez egyesével odamenni, még ha nem is vagyunk olyan sokan - mondtam halkan, hogy csak Kagami hallja, majd ismét hangosan folytattam.
- Egyéb kérdés, illetve ötlet? Mindent szívesen veszünk, hisz mint látjátok, ez a felvetés is hasznosnak bizonyult. |
Ahogy hallgatta a többieket teljesen elmerültem a hallottakban. Az rázott vissza, hogy Frei megkért, hogy találjam ki a több sérült esetén életbe lépő formációt. "Uhhh... Én? Találjak ki egy formációt, ami még működhet is? Hát... Megpróbálom." gondolkodtam el egy pár pillanatra.
-Kérek pár percet, hogy rájöjjek a megfelelő formációra- mondtam Frei-nek, azzal felkaptam egy marék papírt meg egy tollat és kimentem az irodából.
Kerestem egy csendes helyet, ahol kellően a feladatra tudtam koncentrálni és letelepedtem egy egészen kényelmes fotelba. Ebben a csendben és kényelemben nem is kellett sok idő, hogy rájöjjek, mi a megfeleő formáció több sérülttel. Gyorsan lerajzoltam mindent, amíg el nem felejtettem, és már siettem is vissza megbeszélésre fenntartott irodába.
-Tessék, Frei, itt vannak a terveim- nyújtottam át a tollas firkáimat, ami számomra a formáció tervei voltak.- Kérlek nézd át mielőtt odaadjuk a többieknek. Nem szeretném, ha valami hiba maradna benne- mondtam.
Két sérülttel:
Lizzy/Neko/Aomine Lizzy/Neko/Aomine
Sérültek
Kagami/Frei
Három sérülttel:
Lizzy/Neko/Aomine
Sérültek
Kagami/Frei
Négy sérülttel:
Sérültek
Aki nem sérült meg |
Halványan mosolyogva hallgattam végig a többieket. A lány mélykék hajjal - hogy is hívják..? Neko..? - felkeltette az érdeklődésem. Mindig is szimpatikusak voltak azok az emberek, akik nem féltek megszólalni, és elmondani a véleményüket. Még akkor is, ha esetleg rosszul jöhetnek ki belőle - bár erről jelen esetben szó sem volt.
- Igen, a több sérültes szituációra nem gondoltam. Egyértelmű, hogy ha bárki is megsérül, visszafordulunk. Ilyen kevés emberrel nem engedhetünk meg magunknak még egy kisebb vállficamot, húzódást sem, hisz a sebességünk, az alakzat, és maga az expedíció is kárát látná ennek. Szerintem senki sem szeretné, hogy a küldetés ingatag kártyavárként egyszer csak összedőljön, szóval mindent előre meg kell szerveznünk, hogy a küldetés szilárd lábakon álljon. Ebből a szempontból is jó, hogy felhoztad ezt - fordultam ismét Neko felé, miután végigéztem mindannyiukon, próbálva szemkontaktussal érzékeltetni, hogy a mondandóm mindenkinek szól.
Kagamira néztem, és halkan odasúgtam neki. - Figyelj, mi lenne, ha a több sérültes alakzatot rád bíznám? Elég megbízhatónak tűnsz, szóval nyugodt szívvel hagynám rád az alakzat kidolgozását - mondtam, majd visszafordulva a többiekhez ismét beszélni kezdtem, hogy ne higgyék, valami gond történt esetleg.
- Ami pedig a sík terepet illeti, természetesen lovakkal megyünk, amikről pedig könnyen át tudunk váltani 3D manőverfelszerelésre. Bár lényegesen kevesebb lehetségünk lesz támpontokat találni, megoldható. A lényeg, hogy a ló legyen a közelben, ha bármi történne, és vissza kéne rá szállni. Egyenlőre csak ennyit tehetünk. Másik lehetőségként próbáljuk az erdős területekre koncentrálni a küldetést. E kettő közül a szituáció alapján döntünk majd, ha ez így mindenkinek megfelel - fejeztem be ismét körbepillantva a termen, reakciókra várva. |
"Hűha! Mit is mondhatnék? Nem igazán értem az egészet, de próbálok úgy tekinteni rá, mint egy kihívásra. Szóval... A rendes felállás szerint hátul állok.... Ez rendben van. De a többi... Az már bonyolultabb" gondolkodtam.
-Egyetértek Elisabeth-tel- mondtam végül. -Ez egy hozzáértőhöz illik. És mint azt gondolhattuk a Thunder Rage osztagvezetője, Frei Diederich igenis hozzáértő. És csak annyit mondanék még, hogy szerintem a támadási stratégia van a leginkább kidolgozva. A többi pedig már csak részlet kérdés- sandítottam a hugomra. Szerencsére vette a célzást. |
 Mikor megkaptam a papírokat, gyorsan átfutottam azokat, és rá kellett jönnöm, hogy Frei mindent kidolgozott. Számomra minden érthető volt, minden alakzatnál hátul voltam, mint ahogy azt gondoltam. Azért úgy éreztem, muszály nekem is hozzáfűznöm valamit, szóval megszólaltam. -Ez egy nagyon jól kidolgozott terv- kezdtem.- Remélem a megfelelő alakzattal nem fog veszteséget szenvedni a két osztag. Én már most készen állok a felderítő útra,m ég úgy is, hogy fogalmam sincs, mi vár majd ránk odakint- fejeztem be. Ha akartam volna se tudok többet mondani, mert... Mert hát nem volt több dolog, amit mondhattam volna. Újra a terveket kezdtem tanulmányozni, és már el is képzeltem, hogy fog zajlani az expedíció addig, amíg valami nagyobb változtatást nem igényel. A gondolataimban minden simán ment, nem sérült meg senki, minden útba kerülő óriással végeztünk. Reménykedtem benne, hogy majd a valóságban is így fog minden zajlani. |
Végignéztem a papírt, amit az osztagveztő adott és elgondolkodtam.
-Nekem lenne egy kérdésem- mondtam. -Mint azt mind tudjuk régebben a felderítő utak nem kis veszteségekkel jártak. Mármint ami az embereket illeti. Szóval. Milyen alakzat lép életbe abban az esetben, ha például valamelyik osztagvezető vagy éppenséggel több ember sérül meg? És nem azért kérdezem, mert üldözési mániám van, hanem azért, mert ez is lehet egy lehetséges opció és véleményem szerint erre az esetre is kéne egy alakzat. A támadó formával kpacsolatban pedig csak annyi kifogásolnivalóm van, hogy ez sík terepen igencsak nehezen kivitelezhető. mármint ami a manőverezést illeti. De ez annyira nem is kifogásolnivaló, hanem inkább meglátás. Vagy a 3 dimenziós manőverfelszerelés egy hátránya, hogy így mondjam. Ennyi lenne- fejztem be. "Remélem nem voltam túl nyers." A bátyámra pillantottam. Az arcából ítélve kicsit össze-vissza volt. Persze csak neki. |
Zsenális? Hmm, kellemesen csalódtam.
- Rendben, akkor most szétosztom ezeket, szeretném, ha mindenki átfutná a lapokat, aztán ha van kérdés, kérés, egyéb óhaj-sóhaj, vagy bármi mondanivaló, akkor hallgatom őket - mondtam, miközben lesétáltam a rögtönzött emelvényről.
Mindenkihez odamentem - bár nem volt nezéh dolgom, hisz' csak hárman voltak rajtunk kívül - és mindannyiuk kezébe nyomtam egy-egy összekapcsolt lapokból álló köteget, majd visszamentem Kagamihoz.
- Annyit még hozzátennék, hogy az alul látható skicc csupán egy, speciális támadó forma. Először nem azt fogjuk használni, hanem az alapformációk egyikét; az elsőt vagy a harmadikat. Az a stratégia csak kipróbálási szinten lesz majd alkamazva, és csak szükség esetén, ha meglepetés-támadás érne minket - fejeztem be.
- Szóval, van valakinek kérdése? - kérdeztem egy kisebb szünet után, várva, hogy végigolvassák a lapokat.
[itt találjátok a lapokat:link] |
Mikor mindenki megérkezett Frei szólalt meg először. Bár ha akartam volna, se tudtam volna mit mondani, mert a Thunder Rage feje mindent elmondott. Aztán halkabban beszélt, annyira halkan, hogy csak én halljam, majd átadott egy papírköteget, benne a "haditervvel". Gyorsan átfutottam őket, majd meg akartam szólalni, de nem tudtam. Elfogott a csodálat, a cspdálat Frei felé. Végül összeszedtem magam és elmondtam mindent a tervről, amit gondoltam.
-Hát ez... Ez egyszerűen zseniális- mondtam. Összesen ennyi fogalmazódott meg bennem.- Remélem ez a terv hasznos lesz és nem fogunk elveszteni egy embert se. Katonák, remélem mindenki felkészült arra, hogy szembenézzen az emberiség ellenségével. Lehet, hogy elbukunk és meghalunk, de erre most ne gondoljon senki. A cél az, hogy minél messzebb jussunk és... És nem tudom. Biztos van még valami, de most nem jut több dolog eszembe.- fejeztem be a "buzdító" beszédemet. |
Véginéztem az egybegyűlteken, majd felálltam a székemből.
- Úgy látom, mindenki megérkezett, szóval akkor kezdenénk is - jelentettem be, megerősítésért Kagamira nézve, aki idő közben elfoglalta a helyét mellettem.
- Mint azt gondolom ti is tudjátok, a két osztag együtt indul felderítő útra. Ennek szimplán a taghiány az oka: egyik osztagnak sincs annyi aktív és megbízható tagja, hogy egyedül nekivágjon ennek az egésznek. Mint látjátok, így is csupán öten vagyunk itt, ami épp elég erre a célra.
Kagamihoz fordultam, egy pillanatig elhallgatva, majd halkan, úgy, hogy csak ő hallja, folytattam.
- Tegnap este nekiláttam kidolgozni egy támadásra alkalmas pozíciót, formációt, vagy nevezd, ahogy jólesik. Lényeg a lényeg, ez csak egy stratégia, ennél sokkal többre van szükségünk. Mindenesetre szeretném, ha vetnél rá egy pillantást, mielőtt szétosztanám a többiek között.
Felvettem az előzőleg az asztalomra kipakolt papírköteget, és nagyjából összerendezve átnyújtottam Kagaminak a tollal teleírt -és rajzolt stócot.
Ha leszólja a stratégia skiccét, kinyírom...
[itt találod a papírokat, Rin-chan:):link]
|
Későn keltem, pedig egy fontos dolgot kellett ma elintéznem. Szóval a lehető leggyorsabban összeszedtem magam és szinte futottam a főhadiszállásig, ahova ma menni kellett. A hatalmas, szinte kastély szerű épületbe belépve csönd fogadott. "Francba. Tényleg utolsónak érkezetem." gondoltam. Gyorsan mentem végig a folyosók labirintusán, azt hittem már meg se találom a szobát, ahova mennem kell. Pár perc bolyongás után végül megláttam egy nyitott ajtót. Odamentem, kopogtam és majd csak azután léptem be. Egy kicsi irodaféleség volt az a helyiség, és már elég szűkösen voltunk bent. -Öhm... Elisabeth Evans vagyok a Thunder Rage tagja- mutatkoztam be gyorsan.- Ide kellett jönni a megbeszélésre, ugye?- kérdeztem, mert egy picit kételkedtem benne, hogy két osztag tagaji egy ilyen kicsi irodába gyűljenek be. "Ha nem ide kellett jönni, akkor legfeljebb kapok egy kis útbaigazítást, hogy hova is kell menni." gondoltam. |
Nem vagyok biztos bene, hogy aludtam múlt éjjel. Annyira távol állt tőlem az alvás gondolata a közelgő expedíció gondolata miatt, hogy inkább azzal és azon gondolkodtam, hogy milyen lesz és, hogy túlélem-e egyáltalán. Nem voltam biztos benne, hogy helyes ezen gondolkodni, mivel senki nem tudja előre, hogy mikor fog meghalni. De mindegy is a gondolkodásból a bátyám zökkentett ki egy oldalaba bökéssel. "Miért mindig oldalba?!" Számára vicces, de nekem megrázó élmény... Mármint a bordáim számára..... De minden bizonnyal ezt azért kaptam, mert megérkeztünk. Mikor felnéztem egy ajtó előtt álltunk, majd mikor magamhoz tértem bementünk. Belépve egy kis irodára hasonlító helyiségben találtuk magunkat. Majd megláttam az osztagvezetőmet és Kagamit.
-Üdv- kezdtem. -A nevem Kuroneko Daiki, és az expedíció miatti megbeszélésre jöttem. Ó, és a Thunder Rage tagjaként vennék részt a felderítő úton- befejezve vártam a válaszokat vagy Onii-chant a folytatással, de beletelt neki egy kis iddőbe, hogy felfogja, megeméssze és folytassa a dolgokat.
 Mennyire el tud bambulni az én drága hugicám! Egész úton csak gondolkodott és nem szólt hozzám. Láttam rajta, hogy max. két órát aludt egész éjjel és inkább olyanokon gondolkodott, hogy túl fogja-e élni a felderítő utat meg ilyenek. Na de mindegy is mire beléptünk az ajtó, ami egy irodába vezetett, én bambultam el. Bár nem olyan mélyen, mint Neko, de elbambultam. Arra lettem figyelmes, hogy nagy a csend.
-Elnézést- mondtam bocsánatkérően. Persze Neko egyből szúrós pillantást vetett rám. "Hagyj már ezzel! Elbambultam. Na és? Te egész úton úgy néztél ki, mint egy zombi!" gondooltam, majd folytattam. -Kissé elkalandoztam. Szóval. Üdv. A nevem Aomine Daiki. Az Origin osztag tizedese és Thunder Rage katonája vagyok és a megbeszélésre jöttem- majd elhallgattam. Nem tudtam mi mást mondjak még így csendben vártam. |
Reggel egy kicsit korán keltem. Nem akartam, de muszály volt. "Ma kell menni megbeszélni az expedícióra vonatkozó dolgokat. Ahh... Annyira nincs kedvem az adminisztrációhoz." gondolkodtam el a mai nap teendőin. Az osztagom, az Origin egy másik osztaggal együtt megy ki a falakon túlra. Erre nincs nagy indok, csak annyi, hogy még elég kevesen vagyunk. Miközben a gondolataimba merültem, beértem egy kis, irodaszerű szobába, ahol már volt rajtam kívül valaki. "Ő lenne a Thunder Rage osztagvezetője?" gondolkoztam el egy pillanatra. Aztán eszembe jutott valami.
-Izé... Üdv. Kagami Taiga vagyok. Az Origin osztagvezetője- mutatkoztam be.- Ide kell jönni az osztagvezetőknek?- kérdeztem, mert nem igazán voltam jó helyek megtalálásában.
Gyorsan körbenéztem a kis helyiségben, de nem volt benne túl sok dolog. Két szék, előttük egy aztal, azon pedig egy halom papír. Már teljesen biztos voltam benne, hogy adminisztráció lesz. |
A Főhadiszállásra belépve egyedül találtam magam az üres épületbe.
- Sejtettem - motyogtam magam elé. Még túl korán van. Minek keltem fel ilyen hamar? Még mindig aludhatnék.. Az alvás gondolatára álmosan ásítottam egyet. Felmentem a még tegnap előkészített emelvényre a lépcsőn, és leültem az egyik székre. Kettőt készítettek ki, gondolom, a két osztagvezetőnek. Hogy is hívják...? Ka..Kanami.. Megvan, Kagami. Ő az Origin osztag feje. Úgy beszéltük meg, hogy együtt megyünk ki a falakon kívülre. Bár már beszéltem vele telefonon, nem igazán rémlik, hogy már találkoztunk volna..
Ahogy lenéztem a két szék előtt álló asztalra, csak papírokat és néhány tollat találtam. Semmi olyasmi, amivel elüthetném az időt. Csalódottan hátradőltem, kezeimet a tarkómra téve lehunytam a szemem, épp, mikor valami zajt hallottam, feltehetőleg az ajtó felől. Talán jött valaki..? |
A Katonaság Főhadiszállása.
Hatalmas épület, benne milliónyi szerteágazó folyosóval, amik ki tudja, merre vezetnek. Több száz szobát rejtenek kissé kopott kőfalai.
Főleg megbeszéléseket tartanak itt, mind a Katonai Rendőrök, a Felderítős és a Falvédők is. Az újonc kadétok is itt választhatnak pályát, itt dönthetik el, hová csatlakoznak.
Az itt történő megbeszélések függetlenek a játék többi részétől. Ez mindössze annyit takar, hogy ha ide írsz, de közben már játszol valakivel valahol máshol, például a Rose falnál, ez nem befolyásolja azt a játékot, tehát nem kell a karakteredet a Rose falból ide hoznod, egyszerűen itt is írsz, ott pedig folytatod a játékot, amit elkezdtél.
/Remélem nem fogalmaztam túl bonyolultan ^^" Ha mégis, írjatok, és elmagyarázom, amennyire tőlem telik x3/ |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
