|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.10. 11:32 - |
A Rose falon belül elhelyezkedő falu. Itt az élet átlagos színvonalú, de mindenképp sokkal jobbnak nevezhető a Maria falon belül lévő faluénál. A biztonság is nagyobb, lévén, hogy két fal is védi a falukat. Ettől függetlenül az "Elitek" még ezt a helyet is elkerülik, ha tehetik, és a Sina fal felé igyekeznek. Az emberek megélhetése viszonylag jó; nagyrészük dolgozik és van keresete, amiből elláthathja a családját. Innen is sokan mennek katonának, de vannak, akik inkább normális, átlagos életet élnek szívesebben. Az itteni katonaság inkább rendőröket és falvédőket képez, mintsem felderítőket. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Igen mehetünk. És kösz, hogy veled jöhettünk, rég nem ettem ilyen finomat. Azt hiszem én előre megyek. Rendben?
-Nem kell elmenned hisz te már tutod, hogy mit akarok mondani. Maradj csak. És én is jobban érzem magam, ha itt vagy. Maradj csak nyugodtan. Amúgy először is arról szeretnék beszélni, hogy hogyan jöttek vissza az emlékeim. Emlékeztek, mikor Reira-val beszltünk? Akkor ugye az akarta, hogy Kagami mutasson meg neki pár helyet. Akkor én engedtem annak ellenére, hogy én hamarabb beszélni akartam vele.
-Igaz is mikor kicsik voltunk akkor mindig engedtél. Tehát ettől jöttek vissza az emlékeid?
-Nem egészen. Előtte, amikor Leah nekem jött nem estem neki, hanem azt mondtam: "Semmi baj", pedig máskor neki esek annak aki nekem jön és most nem ez törént. Előtte pedig mikor Kagami megszólított azt sem tudtam mit tegyek.
-Pont mint régen. Bármikor bárki megszólított egy pillanatra lefagytál, de aztán azt tetted ami helyes tehát segítetteél neki.- és ekkor leesett. Mindezt Kagami váltotta volna ki rajta?
"Meg ne kérdezd Kagamit!" súgta egy kis hang, de nem bírtam. Megkérdeztem.
-Kagami amikor a minap találkoztatok nem vetteél észre rajta semmi furcsát? Mármint nem gondoltad azt, hogy csinos vagy ilyesmi?- súgtam oda neki. Furcsán nézette rám de nem válaszolt, csak várta mi az amit Neko annyira el akar mondani. Tehát elhatároztam, hogy majd után megkérdezem mégegyszer.
-Neko folytasd kérlek.
-Renden van, tehát. Amikor megláttam Kagamit, úgy érzetem, mintha már rég is mernénk egymást, de aztán próbáltam visszaemlékezni és rájöttem, hogy nem melékszem. Gondoltam: "Biztos azelőtte találkoztam vele." És igazam is volt. Persze csak most jöttem rá, de akkor is igazam volt. És most azt hiszem, hogy....- és megakadtam.
"Mi van, ha kinevet?" gondoltam. És ekkor egy kis hang súgta, hogy nem fog csak mondjam ki.
-Tehát azt hiszem most teljesen belég estem Kagami.
Éreztem, hogy elpirulok és gyorsan elfordultam. De ekkor odalépett Aomine és megfogta a vállam.
|
Neko-nak visszatértek az emlékei? De mégis hogy?
-Neko, ha gondolod beszélhetünk.
Még mindig csak ült könnyes szemekkel, talán még mindig sírt. Nem tudom.
"Hát jó, akkor még befejezem az evést, nem hagyhatom kárba veszni, amit rendeltem."
Nég én is ültem, de nem tétlenül. Meggettem a marasék kajámat, aztán fizettem.
-Srácok, mehetünk, vagy ücsörögtök kicsit? |
-Mi...Micoda? Ott voltál? Egyedül? És nem támadt meg egy óriás sem? Ez különös- néztem fel az asztalból. Teljesen kiakadtam, hogy ezt tette. Kapott az alkalmon, hogy kicsit kiborítson? Ez most komoly? Felderítőként ez elég megalázó, de... mégiis....
-Aomine emékszel, hogy azt mondtam elfelejtettem mindent? Hát most visszajöttek. nem tudom hogy de visszajöttek. Mindenre emlékszem. Bá így egyszerre sok úgyhogy mondani egy alkalmat sem tudok. Sajnálom.
-Nem baj. Látod mit tesz ha egy régi baráttal találkozol? Tehát.... Nem is Reira mondata miatt sírtál, Neko?
-Nem hanem az emlékek miatt amik még azelőtt történtek velünk mielőtt ők meghaltak. Sajnálom tényleg. |
Neko bátyja stílusa tetszett, mert a húgát védte, de amilyen jelenetet lerendezett a lány. Vicc volt. Felderítő létére ezt csinálja? Nevetnem kell. Gondolkoztam rajta, hogy megalázzam e de ha én kinyitom a számat akkor előadást kap tőlem, nem jelentet. - Rendben. Lista? - vigyorodtam el. - Nincs lista...és ha a déli részre gondolsz akkor már azt bejártam. - célzok az óriások részére amit megemlített nekem. - Nem, nem láthattál mert én egy osztaggal jöttem. - majd elkezd sírni az asztalon. Most ez komoly? Nem tudom eldönteni hogy köpjek e vagy nyeljek. Ez a lány most elbőgte magát? Kész röhej. Persze a bátyja egyből Kagamit ugrassza. gondolom és nézek a két fiúra majd a síró lányra. És erre az emberekre mondják, hogy felderítő? Szégyen. Forgattam a szemeit és elindultam a kijárat felé. - Na én erre nem vagyok kíváncsi..viszlát! - mondom és intettem. |
Döntenem kellett. Vagy körbevezetem Reira-t és megint eltévedek, vagy beszélek Neko-val és megtudom miért sírta el magát.
"Gondolkozz Kagami, gondolkozz."
Ez most nem segített sokat, de elhatároztam magam.
-Ömh, Reira, igaz? Az van, hogy még én se jártam be igazán a várost, így nem igazán ismerem. És ma már sikerült egyszer eltévednem, de segített egy... Mármint segített Aomine és Neko visszatalálni. Így nem is tudom, hogy mennyire lehetnék hasznodra ebben. Sajnálom. És Neko, ha gondolod beszélhetünk már most.
Nem tudtam mi lesz a rekciójuk, hát figyelmesen vártam. És vártam, és vártam. |
-Héj. Csak bocsánatot szeretnék kérni amiért azt hittem falvédő vagy. Sajnálom. És amúgy megnézhetem azt a listát? Csak kíváncsi vagyok. Anyit tudok mondani ha szerepel a listádon egy hely ami innen nem messze van azt egyedül inkább kerüld el. Nagyon veszélyes az a hely. Állítólag a falon belül van elrejtőzve azon a részen egy óriás tehátlégy óvatos. Ami aztilleti azt hiszem Kagamival később is beszélhetek ha ő ebbe belemegy...
És ekkor beugrott, hgy emiatt csak hátráltattam magam régen és mégsem mondtam azt hogy: "Ó bocsáss meg mégsem először szeretnék beszélni Kagamival, és aztán mehet." Nem nem mondtam mert nem akartam, hogy Kagami gyanakodjon. Ezért inkább engedtem, hogy Reira tetszése szerint cslekedjen. Nem tudom miért. Talán azért mert nem akartam balhét. Mára elég volt hogy három fickó kezét eltörtem.
-Kérdezni akartam Reira. Te mikor csatlakoztál az itt táborozó felderítőkhöz? Csak azért kérdezem mert amikor lehetett csatlakozni akkor nem láttalak téged. Vagy az egységgel együtt jöttél?
-Haaaa. Elég legyen a kérdezősködéből Neko!!!!!!!! Nehogy a végén balhé legyen belőle. Mellesleg Reira Neko akart először beszélni Kagamival. Tehát vagy kivárod....- és ekkor félbeszakított Neko.
-Hagyd csak, majd beszélek utána....- de nem tudtam többet mondani, mert a könnyeimmel küzködtem. Aomine pedig felállt és odajött hozzám. Próbált nyugtatni, de ez alkalommal nem igazán sikerült. Inkább kimentem volna a mosdóba, hogy ne ott sírjam el magam De már késő volt. Hamarabb fakadtam sírva mint hogy fel tudtam volna állni. -Köszönöm.... bátyus....- nyögtem ki és tovább sírtam az asztalra borulva.
-Kérlek nyugodj meg ez csak ront a helyzeten. Kérlek.- de nem használt. Nem tudtam mit tegyek. Kagamira néztem. -Kagami csinálj valamit!- kiáltottam neki. |
Miután megettem a levesemet, és megittam az italomat, fizettem és elindultam. Ahogy haladtam kifelé, akkor a fekete hajú lány szólított le. Úgy bánt velem mintha egy falvédő lennék és megteheti azt hogy lenéz, de nagyon is ráhibázott mert felderítő vagyok és felmérgelt mert ha védő lennék akkor sem beszélhetne így velem, mert ugyan olyanok vagyunk mindkettek. Emberek! Aztán hirtelen bocsánatot kért és bemutatkozott, elmosolyodtam, hogy szánalmasnak tartom a lányt. - Először is te így velem nem beszélsz! Világos voltam? Tiszteld az idősebbeket, mert amint látom nem vagy több 17-nél. Másodszor remélem érzed azt hogy ez most nagyon nagy pehh számodra mert én nem védő vagyok, hanem felderítő! - hoztam a tudtára. - Ezek után jól jegyezd meg a nevemet Reira O'Hara vagyok. - kissé bunkó voltam, és utána a fiúkra néztem. - Örvendek srácok. - feléjük már egy kedvesebb hangnemet és gesztust suggaltam. Amikor Kureneko szólt Kagaminak akkor leesett, hogy az a tekintet, beszédstílus, kis pír az arcán nem jelenthet mást, mint hogy fülig belé van zúgva. A vörös hajú srácra pillantva nem hiszem hogy ezt észrevette volna. De mért ne legyek olyan amilyen. - Kagami igaz? - fordulok felé. - Ha megkérhetnélek megmutatnál pár helyet, nem tudom, hogy merre vannak, mindent bejártam már és a listámon csak 1-2 hely maradt ki. Velem tartanál, ha megkérlek? - kérdeztem tőle kedvesen, és bal kezemet a csípőmre tettem, míg másik kezemmel feldobtam a vállamra a dzsekimet és tartottam. |
-Hmmm.... Tessék mit momndtál Kagami? Bocsáss meg csak ezek a finom illatok elcsavarták a fejemet.... De azt hiszem igazad lehet, én is éreztem, hogy vlaki figyel és azt hiszem tudom is, hogy ki figyel minket. Látjátok ott azt a szőke hajú lány? Úgy láttam mintha figyelt volna, de nem vagyok biztos benne.... Bár nagyon a lehetősége hisz rajtunk és rajta kívül alig vannak itt. Ti nem gondoljátok hogy igazam lehet? Bár a megérzéseim még soha nem hagytak cserben és mit mondtál Kagami, hogy valami amihez óriások köze van. Emlékszel mit mondtam a felderÍtő egységről? Azért vannak itt mert fura esetleges óriástevékenységek folynak itt. Ezért is vannak itt a felderítők, hogy ezt kinyomozzák.- és ekkor a pncér kizota az ételt. Kissé furán nézett ahogy ezt kimondtam de különösebben nem zavarta, hogy mit is mondtam.
"Ez most komoly miért kellett nekem ezt a pincér előtt mondanom?"- gondoltam magamban.- "Mégis miért kellett egy ""civil"" előtt mondanom mindezt? Most komolyan! Jobban oda kéne figyeljek, hogy mikor mit mondok és kik előtt!"
És ekor a szőke hajú lány elindult felénk. Én pedig ijedten kaptam a tányéromon lévő ételhez. Aomine rámnézett. Látta, hogy ideges vagyok és megkérdezte:
-Öööö. Valami baj van Neko? Mi történt? Mitől ijedtél neg ennyire?
Hallottam még Kagami hangját is és ő is ugyanazt megkérdezte mint Aomine, de cak az ételre koncentráltam. És akkor megláátam azt a lányt aki eddig figyelt. Hirtelen és akaratlanul is megszólítottam.
-Hé te! Miért figyeltél minket? Te egy falvédő vagy nem igaz? Akkor miért nem bánsz úgy velünk felderítőkkel mint a többiek? Mit akarsz?- aztán eszembe jutott, hogy mi történt mikor így álltam hozzá egy másik lányhoz aki szintén falvédő volt.- Bocsáss meg, hogyígy neked estem, csak nem szoktam meg hogy a falvédők vagy bárki más idejön hozzánk felderítőkhöz. Nagyon sajnálom- de nem válaszolt.- Kérlek ne szólj róla senkinek, mert ezt nem lett vona szabad elmondani. Amúgy az én nevem Kuroneko Daiki és ő pedig a bátyám Aomine Daiki.
Gondoltam bemutatom Kagamit is annak ellenére, hogy egyszer már leszólt érte.
-Ha már bemuttam a bátyámat őt is bemutatom. Ő Kagami Taiga. Vele ma talaálkoztam, de azt hiszem már régebbről ismerem. Sajnos nem emlékszem arra, hogy mi történt öt évvel ezelőtt. Vagy akár előtte.
-Ne aggódj Neko. Talán majd visszatérnek. De igazából ő az én egyik régi haverom. Már régen nem találkoztunk, de ma ismét találkoztunk. És téged hogy hívnak?
De nem válszolt, csak gondolkodva mért végig mindegyikünket egyesével. Aztán Kuroneko törte meg a csendet.
-Hé Kagami majd beszélhetnénk majd ebéd után? Valami fontosat szeretnék mondani. |
-Hmmm.... Tessék mit momndtál Kagami? Bocsáss meg csak ezek a finom illatok elcsavarták a fejemet.... De azt hiszem igazad lehet, én is éreztem, hogy vlaki figyel és azt hiszem tudom is, hogy ki figyel minket. Látjátok ott azt a szőke hajú lány? Úgy láttam mintha figyelt volna, de nem vagyok biztos benne.... Bár nagyon a lehetősége hisz rajtunk és rajta kívül alig vannak itt. Ti nem gondoljátok hogy igazam lehet? Bár a megérzéseim még soha nem hagytak cserben és mit mondtál Kagami, hogy valami amihez óriások köze van. Emlékszel mit mondtam a felderÍtő egységről? Azért vannak itt mert fura esetleges óriástevékenységek folynak itt. Ezért is vannak itt a felderítők, hogy ezt kinyomozzák.- és ekkor a pncér kizota az ételt. Kissé furán nézett ahogy ezt kimondtam de különösebben nem zavarta, hogy mit is mondtam.
"Ez most komoly miért kellett nekem ezt a pincér előtt mondanom?"- gondoltam magamban.- "Mégis miért kellett egy ""civil"" előtt mondanom mindezt? Most komolyan! Jobban oda kéne figyeljek, hogy mikor mit mondok és kik előtt!"
És ekor a szőke hajú lány elindult felénk. Én pedig ijedten kaptam a tányéromon lévő ételhez. Aomine rámnézett. Látta, hogy ideges vagyok és megkérdezte:
-Öööö. Valami baj van Neko? Mi történt? Mitől ijedtél neg ennyire?
Hallottam még Kagami hangját is és ő is ugyanazt megkérdezte mint Aomine, de cak az ételre koncentráltam. Majd egy hangot hallottam:
"Bocsássatok meg, de véletlenül meghallottam, hogy valamiféle óriástevékenységről beszéltetek. Akaratlanul is nem tudtam elengedni a fülem mellett amit mondtál. Sajnálom, ha megijsztettelek."
-Hmmm. Tessék? Ja. Te egy falvédő vagy? Messziről nem is láttam a jelet a... Ja tényleg nem is volt rajtad a dzseki. Bocsáss meg, hogy ilyennel felzaklatlak, de ez az igasság. A feletteseid nem is mondták, hogy a feldrítők emiatt vannak itt? Azt hittem a falvédők tudják. Ezek szerint mégsem tudják, d emostmár te tudod. Krlek ne szólj róla senkinek, mert ezt nem lett vona szabad elmondani. Amúgy az én nevem Kuroneko Daiki és ő pedig a bátyám Aomine Daiki.
"És ő? A vörös hajú srác? Őt hogy hívjá.k?"- kérdezte a lány.
-Ja persze de már egyszer leszólt, hogy bemuttattam. Nem érdekel ha már bemuttam a bátyámat őt is bemutatom. Ő Kagami Taiga. Vele ma talaálkoztam, de auzt hiszem már régebbről ismerem. Sajnos nem emlékszem arra, hogy mi történt öt évvel ezelőtt.
-Ne aggódj Neko. Talán majd visszatérnek. De igazából ő az én egyik régi haverom. Már régemn nem találkoztunk, de ma ismét találkoztunk. És téged hogy hívnak?
De nem válszolt, csak gondolkodva mért végig mindegyikünket egyesével. Aztán Kuroneko törte meg a csendet.
-Hé Kagami majd beszélhetnénk majd ebéd után? Valami fontosat szeretnék mondani. |
Elértünk a kajáldához, és az ajóban észrevettem, hogy Aomine és Neko is velem tartott. Leültünk egy üres aztalhoz, kaptunk egy étlapot (megyjegyzem nem volt túl bőséges a választék), aztán rendeltünk. Nem akartam túl sok mindent rendelni, de még így is sikerült rendelnem egy kis sült hús rizzsel, egy salátát és egy kis desszertet is. Na nem baj. Nem fog kárbaveszni. Ekkor hirtelen olyan érzésem támadt, mintha figyelne valaki hátulról, hát hátranéztem. De senki nem nézett errefele. Biztos csak egy rossz előérzetem támadt. Ezek szerint történni fog valami, amiről még senki se? Nem, itt nem történhet itt semmi. Semmi, ami az óriásokhoz köthető.
"Pedig bármikor megtörténhet."-súgta egy hang a fejemben, aminek először nem hittem, de rájöttem mégis igaza lehet.
-Aomine, Neko. Szerintetek történhet itt bármi, ami az óriásokhoz köthető? Mintha valami rossz előérzetem támadt vola az előbb.
Közben kihozták a rendelésünket, és lerakták az asztalukra.
-Köszönöm.- Azzal a pincér el is ment. |
Rose Fal, egy elég nyugodt kis város. Egy kicsit gondoltam körül nézek mi folyik itt bent. Hallottam valami kisebb támadást, de sikeresen legyőzték a többiek a betolakodókat. Picit megéheztem és elindultam egy étterembe, bár nem is mondanám annak, hanem inkább egy büfé vagy kajálda. Hajam felvolt kötve és a szokásos jeges tekintetemet mutattam az embereknek. Mikor beléptem a kajáldába akkor a barna bőr kabátomat levettem így kivillant a lapockámon megpihenő tetoválásom. Leültem egy asztalhoz és rendeltem magamnak egy jó kis csípős levest, egy szakét és egy pohár vizet. Körül néztem és a szemem megakadt egy magas fekete hajú meg egy vörös hajú fickón. Persze mellettük egy kis fekete hajú lány is volt. Volt egy megérzésem, hogy a két fekete hajú azok tetsvérek, mert nagyon is hasonlítanak egymásra. De 100%-an biztos voltam benne hogy felderítők. Csak néztem őket, persze nem feltűnően, mikor kihozták a rendelésemet. - Köszönöm. - mondtam a pincérnek, és lehúztam a szakét, de hirtelen rossz előérzetem támadt, hogy a közelben valami nem stimmel. |
-Köszönöm. Szeretlek bátyus.- mondtam még ezt is suttogva aztán csendben vonultunk Kagami után a kajáldába.
(ez majd Aomine utolsó monda után jön csak az előbb lemaradt. csak gondoltam szólok. és bocsi.) |
-Hmmm? Ja persze nem vagy gyáva. Bocs kicsit elbambultam. És Leah azért nem kéne ennyire megalázni szegént ha nem volt kedve, hát nem volt. De azért az biztos, hogy nem hagyná ott az osztagot egy nyúl miatt. Ez teljesen biztos. És igen megyek enni én is. Kiéheztetett ez a kis bunyó. Azt hiszem nem volt jó ötlet eleve üres gyomorral verekedni, na de már mindegy. Ami megtörtént megtörtént. Neko te jössz?
-Igen én is megyek. De van egy kis baj.....
"Ne mondd el még a végén kinevetnek. Ki tudja, hogy reagálnának arra, hogy megtetszett ez az alak aki amúgy asszem nem szeret bunyózni."
-Tudod mt nem éredekes. Csak még valami Aomine- folytattam suttogva neki- Kagami nem szeret verekedni, vagy mi, hogy kimaradt a bunyóból?
-Ja, igen Kagami mindig inkább kimarad a bunyóból, de amúgy nagyn ügyes és megbízható... Amúgy mi az a kis baj?- folytattam én is suttogva- tudod, hogy nekem elmondhatod én nem fogom furán fogadni... Hát öhmm izé ha nem tényleg nagyon fura...
-Biztos? Még akkor sem, ha tényleg hihtetlen?
-Persze. Hisz én a btyád vagyok. Miért akadnék ki? Most komolyan?- folytattuk még mindig suttogva.
-Rendben van akkor elmondom. Azt hiszem beleszerettem Kagamiba. Szerinted szánalmas vagyok?
-Miért lennél szánalmas? Én nagyon örülök ennek hisz már elég régen voltál ebben a helyzetben, hogy egyáltalán báki is érdekelt rajtam kívül. Nem igaz? Végre visszatért a régi Kuroneko Daiki aki azelőtt volt, hogy meghaltak anyáék. Ezért nagyon örülök. Régen láttalak ilyen boldognak.
|
-Hahaha, nagyon vicces, igazán vicces Black. A nyulakat amúgy nem is szeretem. És köszi az ötletet Black, majd megyek és edzek és végre nem fogok unatkozni. De nem ma. Most nincs kedvem.
"Miért hagynám ott az osztagomat, csak, hogy megfogjak egy nyulat? És pfúj, a nyalak nem is aranyosak. Amúgy meg tuti nem lesz saját osztagom, még nem rég csatlakoztam a felderítőkhöz. Miért kapnék saját osztagot? Ráadásul miért pont én?"
-Asszem beülök egy kajádába, éhen döglök. Jön valaki?
Azzal megfordultam és már indultam is, meg se várva a többiek válaszát. Természetes szokásom szerint. Általában, ha megkérdezek valakit, hogy jön-e, majd rájövök mikor odaérek a kajáldába. Mindig ez van, de engem nem zavar. De most még hátranéztem mielőtt tényleg elindultamvolna.
-Na? Valaki?
Ezután már indultam is. |
Kagami kérdésére kibukott belőlem a nevetés.
- Nem, nem vagy gyáva. De remélem majd küldetés közben is elmész megmenteni egy nyuszit mert az olyan cuki. Közben majd egy óriás öli meg az osztagod. - Nevettem tovább. Aztán lenyugodtam és komolyan néztem a srácra, miközben megint le kellett törölnöm a vért a szám széléről. Csak hogy lássa mi történt amíg ő kutyust hajkurászott. A többiek aggodalma jogtalan volt.
- Lesz még rosszabb is. - Mosolyodtam el magabiztosan. Ez még semmi ahoz képest, hogy mi lesz majd az óriásokkal szemben. Kifújtam egy hajtincset a szememből, majd kihúztam magam.
- Ha annyira unatkozol, menj edzeni. - Adtam neki ötletet, mindig van mit csinálni pláne ebben az időszakban. |
-Jut eszembe Kagami. Mi lesz a neve a kutyusnak? Nagyon aranyos és úgy érzem, hogy meg fogod tartani. Ezért is kérdeztem, hogy mi lesz a neve. Szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy utánamentél hisz tényleg kicsi még... De miért pont a bunyó alatt? Nem szeretsz bunyózni vagy mi? Ha gondolod félre is vonulhatunk ott megbeszélni, hogy a többiek ne hallják.
Nem értem mi ez. Elég régóta nem voltam senkivel ilyen, mint Kagamival. Egyáltalán nem értem... Talán azért mert... Biztos, hogy nem... Vagy mégis? Felébredt a régi énem? Nem tudom. Nem vagyok biztos benne. De mi ébrezstette fel, hisz a nyagára nem is emlékszem. És mégis, hogy jöttek elő ezek az emlékek és érzések, mintha már éreztem volna ezt és hogy b jönnek fel ezek az emlékek Kagamiról? Nem értem... De tlejesen mindegy az hiszem szeelmes lettem... MI!!!!!!! ÉN!!!!!!
"Igen te! Serelmes vagy Kagami Taiga-ba!"- súgta egy kis hang a fjembe az egyértelmű választ amivel én is tsztáben voltam. |
Mi bajuk van? Csak azért mentem el a kutya után, mert még sosem volt háziállatom és nagyon aranyos volt ez a kiskutya. Ez annyira nagy baj? Most őszintén! És mi az, hogy ennyit a férfiakról?! Aomine még itt volt, és szerintem ő is férfi. És nem vagyok gyáva, engem senki nem nevezhet gyávnak!
-Hé, mindeki! Légyszi, picit figyelnétek? Szerintetk gyáva vagyok, amiért nem verekedtem?
Nem tudom miért is tettem fel ezt a kérdést, mert nem igazán akarom hallani a többiek véleményét, de mégs megtettem. Közben a kiskutya megint eltűnt, és rájöttem nem is kell neki gazdi, elvan egyedül az utcán. Körbenéztem és nem láttam mást csak bezárt és besötétített ablakokat. Megint csendes volt az utca, számomra kissé túlságosan is.
"Történhetne végre valami. Nem is tudom mi, modjuk meheténk egy felderítőútra, vagy mit tudom én. Csak legyen végre valami, ami kilendít a szürke hétköznapokból."
-Ahh..... Egyszer el fogom unni az életemet. TÖRTÉNJEM MÁR VALAMI!!! Ez már egyszerűen dögunalmas. Nincs itt semmi izgalom. Az élet szar. |
Ó ne mi folyik itt: Miért ment el Kagami? És miért nem figyelnek a katonák rán és miért csak Leah-ra figyelnek... Persze nemrégiben Leah azt mondta elvert néhányat közülük.
-Aomine! Segítenünk kell Leah-n! Teljes erőbedobással. Benne vagy bátyus?
-Miért ne lennék benne? Tudod jól, hogy már régen nem verekedtem, mert mostanság nem kerültél bajba, de most a teljesnél is jobban fogok harolni. Nem csak magamért, de Leah biztonsáa érdekében.
Most mit csináljak. Hogy vegyem rá őket, hogy figyeljenek ránk? Persze megyvan!
-Hé tökfejek miért nem próbálkoztok inkább egy csecsemővel? Há?- üvöltöttem és néhány felénk tartott otthagyva Leah-t.
"Azt hiszem most jó. A legtöbb eljött Leah-tól és így nem fogják továbbra is csak őt verni"
-Figyelj Neko most mi jövünk! Nem csak azért kell megvédsenünk magunkat, hogy ne kapjunk pofonkat, hanem azért is mert Leah-nak segítség kell- mondtam és közben már két fickónak bevertem az orrát, kitörtem pár fogát és Neko háromnak eltörte a kezét.
"Hé ez jhól ment. Nem kellett többet bántani hatnál és mindegyik elsepert.
-Jól vagy Leah?- kérdeztem mikzben felsegítettem. -És te Neko?
Persze semmi bajo, de Leah annál rosszabbul van. Nézd a száját. Szerinted súlyos? -de ekkor már Aomine Kagamihoz ment hogy mégis mit képzel mit csinál. Méirt hagyott ki egy ilyen jó bunyót? Senki nem értette, miért de szerintem nem szeret buunyózni. Amúgy meg ha ennyire szereti az állatokat akkor miét csatlakozott a felderítőkhöz? De azét megnézném bunyó közben. Biztos van benne valami nagyszerű csak még nem mutatta meg nekünk. Nem tudom. Majd valahogy ráveszem, hogy mutassa meg... |
- Engem ugyan senki nem fog ma itt megleckéztetni! - Emeltem fel a hangomat. Hihetetlen hogy mit nem képzelnek magukról ezek a beszari alakok...
- Még egy lépés és itt kő kövön nem marad. - Figyelmeztettem őket, de nem igazán akartak nekem hinni. Közben meg csak annyit láttam hogy Kagami egy kiskutya(?) után szalad el? Miközben mi túlerő ellen védenénk magunk? Na....ennyit a férfiakról. Az egyik férfi túlságosan is közel jött, én meg lendületesen rontottam neki egyenesen bele a csapatba nem érdekel hogy ha bekapok egy pofont adok helyette 3 másikat. Az egyiket sikeresen gyomorszájon is rúgtam, de egy másik lökött neki egyenesen a falnak. Egy pillanatra megzavarodtam, de megráztam a fejem és készültem a következő ütésre. Még egy pofon, és kaptam a következőt. Megint neki a falnak de most a szám is felrepedt.
- Na.. nem tisztességes lányokat bántani. - Mondtam levegővételek közepette, letöröltem a vért a szám széléről, és mire folytattam volna azt amit elkezdtem hirtelen az egész csapat futásnak indult? Mivan? Szaporán vettem a levegőt, kellett pár perc mire összeszedtem magam. Miközben betoji uraság vissza nem jött.
- Nocsak. - Fogtam vissza magam inkább. |
Hát még sem tudom mit kéne kezdenem, de egy biztos, ha baj történne tuti, hogy hozok segítséget. Ekkor hirtelen elrohant mellettem valami, és mikor utána néztem észrevettem, hogy egy kölyök kutya volt. Gondoltam utána megyek és megfogom és befogadom. Túl kicsi még, hogy egyedül kódorogjon.
-Jé egy kiskutya! Megyek megfogom, ti csak intézzétek el ezeket a szarházi senkiket.
Ezzel egyidőben, már futottam is a kutya után, hogy elkapjam. De mire a sarokra értem, nyoma veszett. Fogalmam se volt merre lehet, így elindultam az egyik irányba. Sajna nem jött be az ötletem, hogy itt lesz, sőt mi több még el is tévedtem. Erre az elhagyatott és lerombolt utcára ezelőtt még sosem tévedtem.
"Mit tegyek? Kiabáljak segítségért? De még a végén valaki olyan fog idejönni, aki majd belémköt, mert felderítő vagyok. De itt meg mi történt? Mintha óriások rombolták volna le. Vagy tornádó söpört végig? Merről is jöttem? Talán visszatalálok, ha követem, azt az utat ahonnan jöttem. De az merre volt?"
Körbenéztem, de nem tudtam mit tegyek. Nem figyeltem merről is jöttem, így most nem tudok visszamenni a többiekhez. Ekkor hirtelen feltűnt az a kiakutya, amelyiket el akartam kapni. Úgy tűnt visszavezet, hát követtem. Mire visszaértem egy katona sem volt ott. Máris vége a bunyónak?
"Hál istennek lemaradtam róla."
-Ömh, hova lettek a katonák?- kérdeztem a többieket, de nem kaptam választ. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
