|
Témaindító hozzászólás
|
2014.08.10. 11:32 - |
A Rose falon belül elhelyezkedő falu. Itt az élet átlagos színvonalú, de mindenképp sokkal jobbnak nevezhető a Maria falon belül lévő faluénál. A biztonság is nagyobb, lévén, hogy két fal is védi a falukat. Ettől függetlenül az "Elitek" még ezt a helyet is elkerülik, ha tehetik, és a Sina fal felé igyekeznek. Az emberek megélhetése viszonylag jó; nagyrészük dolgozik és van keresete, amiből elláthathja a családját. Innen is sokan mennek katonának, de vannak, akik inkább normális, átlagos életet élnek szívesebben. Az itteni katonaság inkább rendőröket és falvédőket képez, mintsem felderítőket. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Ahogy Lizzy a kiképzőről kezdett beszélni, oldalra fordítottam a fejem az ajtó irányába, és az emlitett személyt kezdtem keresni a szememmel. Először nem vettem észre, de hogy másodszor is végigjártattam a tekintetem a kisebb tömegen, végül kiszúrtam az egy magasabb tiszt takarásában álló kiképzőtisztet, aki az előbb említett férfinak magyarázott valamit, közben vadul gesztikulálva. Mondandóját abba-abba hagyta egy pár pillanatra, hogy körbenézzen és ellenőrizze, mindenki azt csinálja-e, amit kell, majd visszafordult és folytatta a beszédet. Ezek szerint nem lehetett valami figyelmes, ha minket nem látott meg, bár lehet annak is köze volt a dologhoz, hogy az előttünk álló sor takart minket.
- De, határozottan el tudom képzelni, hogy kiszívja a lelket az emberből csupán egy tekintettel - mondtam, még mindig az előbb említett személyt vizslatva. Komor arcát ráncok sokasága borította, amik nehézségekkel teli életről tanúskodtak, nyilván mindnek megvolt a saját története.
Visszafordultam Lizzyhez.
- Vajon mennyi idő van még az óra végéig? - kérdeztem, mivel nálam nem volt óra. |
 Shane arckifejezését látva rájöttem, hogy tényleg elég hülyén hangozott a mondandóm. Aztán eszembe jutott, hogy válaszolni is kéne a kérdésre. -Nem olvastam- mondtam.- Anyukám mondta.- A kérdést megválaszolva ismét a kiképző felé pillantottam, hogy merre van. Meglepetésemre sehol sem találtam. -Öhm... Shane. Szerinted merre van a...- nem tudtam befejezni a kérdést, mert vágül megtaláltam. Az ajtó mellett állt. Úgy nézett végig mindenkin, mintha bármeyik pillanatban kivégzne bárkit csak a pillantásával. -Ez a kiképző egyre ijesztőbben viselkedik, nem?- kérdeztem visszafordulva Sane-hez. "Félek, hogy egyszer tényleg felnyársal valakit a szemeivel." gondolkodtam el hiretelen. "Vajon tényleg képes lenne ilyenre?" Egy ideig eljátzottam ezzel a gondolattal, de nem tudtam eldönteni, mennyire lehet ez a gondolat valós. Végül megkérdeztem Shane-t. -Szerinted a kiképző képes lenne bárkit felnyársani a tekintetével?- kérdeztem.- Mármint úgy néz mindenkire, mintha ki akarna valakit végezni.- Mikor elmondtam, amit gondotam, csendben vártam Shane válaszát |
- Érdekes, ezt még nem is hallottam - mondtam, mikor az álmokról kezdett beszélni. - Hol olvastad egyébként? - kérdeztem vissza, hisz' tényleg érdekelt a dolog. Visszagondolva, ennek tényleg lehet értelme. Elvégre minden ember alapjaiban ugyanúgy épül fel, szóval ha az egyik álmodik, akkor a másiknak is képesnek kell rá lennie, legalábbis ebből kiindulva.
Aztán a saját álmáról számolt be. Az első része elég életszerűnek és hihetőnek tűnt, miszerint behúzódunk egy eresz alá, hogy ne ázzunk szét. Az öleléssel sem volt semmi problémám, nyilván fázhatott az álmában, vagy valami ilyesmi.
Gondoltam ezt egészen addig, míg tovább nem haladt a történet. A szemeim ösztönösen elkerekedtek, szám enyhén szétnyílt a nem várt fordulat hallatán, majd mikor észrevettem magam, hogy kb. milyen fejet vághatok, becsuktam a szám, és valamivel normálisabb arckifejezést erőltettem mgamra. Pár percig némán ültem, újra és újra véggiggondolva a hallottakat. Az álmok azért álmok, mert nem valóságosak, nem?
Megköszörültem a torkom, mielőtt válszoltam.
- Whew, hát.. érdekes álom lehetett, azt meg kell hagyni.. - nyögtem ki, bár igazából oda se figyeltem arra, amit modtam, csak időt akartam nyerni egy elfogadható reakció kiagyalására. Közben végig álltam a tekintetét, próbálva valamit kiolvasni belőle, ami a segítségemre lehet.
- Úgy tűnik, jobban kiismertél, mint gondoltam, legalábbis álmodban biztosan.. Hirtelen felindulásból elég fura dolgokat tudok művelni, szóval.. Hát, előre is bocs így előre is. - mondtam kissé bizonytalanul. Nem igazán tudtam, hogy kéne reagálnom, így inkább Lizzy reakcióját vártam, hátha abból majd következtethetek valamire. |
Mikor mondta Shane, hogy ő sososem emlészik az álmaira, meglepődtem. Azt viszont még nagyobb megepetés volt, hogy mondta, lehet, nem is szokott álmodni. -Szerintem te is szoktál álmodni- mondtam egy pillanatnyi gondolkodás után.- Egyszer azt hallottam, hogy aki reggel felkelve emlékszik az álmaira, rosszul alszik. Szóval te valósznűleg azért nem emlékszel rájuk, mert mindig jól alszol. Nincs olyan alkalom, hogy azt mondhatnád, hogy rosszul aludtál- fejeztem be. Mikor Shane megkérdezte, hogy mit álmodtam, egy percig mérlegeltem a dolgokat. "Vajon hogy fog reagáni rá, ha elmondom?" gondolkodtam. Végül mégis úgy döntöttem, hogy elmondom. -Hááát...- kezdtem- Nem emlékszem mindenre, csak pár apró részletre. Az egész úgy kezdődött, hogy elmentünk sétálni, és elkezdett esni. Behúzódtunk egy viszonylag esőmentes helyre, hogy megvárjuk, míg eláll. Aztán nem tudom, mi történt, csak arra emlékszem, hogy átöleltél. Szorosan- érezetem, hogy ismét elpirulok, de most nem fordultam el. Folytatnom kellett a story-t, mert nem itt fejeződött be az a rész, ami után már nem emlékeztem semmire.- Aztán... Hogyis mondjam... Hát... M-megcsókoltál. Ennyire emlékszem. Azt hiszem ezután nem sokkal fel is keltem.- fejeztem be a mesélést. Éreztem, hogy milyen hülyén hangzott, de nem tudtam elfelejteni. Nem, nem akrtam elfelejteni. Vártam mi lesz Shane reakciója a történtre, közben a kiképző felé pillantottam, aki még most se nézett felénk. Szerencsére. |
- Értem, ez jó hír. Mindenféleképpen beszéljetek - válaszoltam, és tényleg így is gondoltam. Tapasztalatból tidom, hogy az ilyen dolgokat jobb megbeszélni, mint a szőnyeg alá szőnyeg alá söpörni, mert egy idő után felgyülemlenek a gondok, aztán nem győzi az ember helyrehozni azokat...
Egy ideig csöndben ültünk, aztán ismét Lizzy szólalt meg, és közölte, hogy benne voltam az álmában.
- Fura, én szinte sohasem emlékszem az álmaimra, sőt, abban is kételkedem, hogy egyáltalán álmodok éjszakánként... - mondtam elmerengve. - Egyébként, mit álmodtál? - kérdeztem rá kíváncsian. Azért titkon mindig is érdekeltek a termeszetfeletti, misztikus dolgok, és mivel én gyakorlatolag egy álmomra sem emlékszem, így számomta azok is ilyesmiknek számitanak. Talán furcsa, de így van. Ténylwg igau, hogy arra vágyil az ember a legjobban, amije nincs, vagy amit nem kaphat meg.. Így hát érdeklődve vártam a választ. |
Miután Shane is leült, megkérdezte, hogy beszéltem-e a szüleimmel. Vissazagondoltam a tegnap estére, majd a reggelre, azután válaszoltam. -Hát... Tegnap este nem, de reggel akartam anyuval, csak késésben voltam- mondtam el mi is történt.- Azt mondta majd délután megbeszéljük a dolgot. Bár a hangjából ítélve, már nem haragszik rám. Legalábbis nem annyira- fejeztem be. "Remélem délután mindent tisztázni tudok majd vele. Legalább vele" gondoltam. Nem tudtam mit kéne ebben a nagy nyugalomban csinálni. A kiképző nem zargatott, a többiek ránk se hederítettek, ennél jobb nem is lehetett volna. Úgy éreztem a mennyországban vagyok. Nem tudtam úgy gondolni a helyre, az időpontra, és úgy kábé mindenre körülöttünk, mint a kiképzőközpontra. Valahogy más volt, így Shane-nel ücsörögve. Nem tudtam eldönteni, hogy miben más, de mégis így éreztem. "Biztos Shane miatt érzem így." gondoltam. "Ő kelti ezt a fura érzést is. Ezt a fura melegséget és biztonságérzetet." Olyan volt, mintha Shane mellett semmi baj nem érhetne. És tegnap óta ezt éreztem, azután is, hogy Shane elment. -Lehet, hogy ez egy kicsit furán hangozhat- kezdtem óvatosan-, de szerepeltél az álmomban.- Éreztem, hogy elpirulok, így egy kicsit oldalra pillantottam, hogy nem lássa. Maga az álom negyon jó volt. Nem több volt, mint jó. Csodálatos. Mikor felkeltem, azt hittem, tényleg megtörtént, azt hittem, nem is álom volt. Álmomban Shane és én... Csodás érzés volt... "Vajon egyszer valóságban is átélhetem azt a pillanatot?" gondoltam. |
- Tetszik ez a hozzáállás - feleltem, majd lehuppantam a földre Lizzy példáját követve. Bár sosem voltam az a kifejezetten szívbajos típus, mégis sokszor a kiképző felé siklott a tekintetem; nem akartam egy kis lustaság miatt repülni innen. Körülöttünk szinte mindenki gyakorolt, bár ahogy telt az idő, egyre többen hagyták abba a dolgot, ahogyan mi is tettük. A többiek pedig megvető tekintettel mustrálva minket folytatták a feladatot. Na igen. Ők voltak a gazdag családba született kölykök, akiket a szüleik bekényszerítettek és protekcióval betuszkoltak ide, de valójaban alig értettek valamihez, tisztelet a kivételnek. Így nekik tenylegesen gyakorolniuk kellett, hogy fel is tudjanak mutatni valamit a kiképzés végén.
- Lehet, hogy kissé szemelyes kérdés, de tenyleg erdekel: beszéltél végül tegnap a szüleiddel? - kerdeztem, ahogy visszagondoltam a tegnapi napra, mikor Lizzy vendégül látott, mig odakint szakadt az eső. |
Fura volt Shane-től hallani, hogy aranyos, hogy aggódom érte. Hirtelen elöntött a meleg és nem tudtam megszólalni. Úgy döntöttem, nekem elég volt a gyaorásból és lehuppantam a földre. Nem volt kedvem semmihez. Elég volt az a két rúgás gyakorlásképp. -Nekem elég volt a gyakorlásból- mondtam fáradtan Shane-nek.- Remélem a továbbiakban a kiképző erre se pillant majd, mert én innen már csak az edzés végén fogok felállni. Nem ülsz e te is?- kérdeztem, mert kezdett egy kicsit fájni a nyakam a folyamatos felfelé nézéstől. Hátradőltem, a kezemme megtámaszkodva a hátam mögött, úgy vátram, hogy Shane mit fog válaszolni. Közben néha-néha ránéztem a kiképzőre, hogy nem figyel-e, de szerencsére egyszer se nézett felénk. |
Csak ámultam, ahogy Lizzy leteríti a tagot. Ahogy sejtettem, csak a szája volt nagy: egyetlen rúgás után kölyökkutyaként iszkolt el mellőlünk.
Aztán a tiszt úgy tűnt, kipécézett minket magának. Hogy ezt elhárítsa, Lizzy újra támadott, ami azért be kell valljam, kissé felkészületlenül ért, de sikeresen blokkoltam a mozdulatot, ami így a karomon talált el a gyomorszájam helyett. Úgy tűnt, elég meggyőzőre sikeredett az előadás, mert a tiszt a következő pillanatban már mást mustrált.
- Nyugi, nyugi. Egyáltalán nem. Bár eléggé megleptél, de kivédtem, így nem volt vészes - feleltem Lizzy kérdésére.
- Azért aranyos, hogy így aggódsz - jegyeztem meg, bár inkább csak magamnak. Tulajdonképpen abban sem voltam biztos, hogy hallotta-e, abban pedig végképp nem, hogy bánnám-e, ha ez megtörténne... |
Láttam, hogy Shane a kiképző felé néz, aztán szól, hogy kezdjük el, mielőtt még kinír minket a tiszt. Bólintottam és már készen lettem volna a támadásra, mikor hirtelen valaki beszólt nekünk. Odakaptam a fejem és hirtelen ötlettől vezérelve megváltoztattam a támadásom célpontját. A lábamat meglendítve, tlejes erővel a nagyképű srác hasába rúgtam, aki ezután nem sokkal a földre rogyott a hasát fogva. -Oh, bocsi- szabadkoztam- Eltévesztettem a célpontot. De mit is mondtál az előbb?- kérdeztem, mint aki nem halotta, amit mondtak neki. Nem szólt semmit, csak levegő után kapkodva odébb sétált. Egy kicsit csalódottan fordultam vissza Shane-hez. -Azt hittem egy kicsit keményebb lesz- mondtam.- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ki fog dőlni. Ah, na mindegy, inkább gyakoroljunk, vagy valami hasonló- ajánlottam fel. Újra felvettem a támadó pozíciót, hogy végre látszódjon valamiféle kis gyakorlás is, amikor hirtelen megjelent mellettem a kiképző. Nem szólt semmit, csak állt mellettem és szúrós szemmel engem bámult. Olyan volt, mintha keresztül akarna szúrni a tekintetével. Nagyon nem tetszett ez az érzés, ezért megismételtem az előző támadást, csak közel sem olyan erősen, mint korábban. Miurán látta a tiszt, hogy mi is gyakorlunk elment, hogy mást nyársaljon fel a szemeivel. -Huh, azt hittem, megöl a tekintete- mondtam egy kicsit fellélegezve. Aztán eszembe jutott, hogy mit is tettem az előbb.- Basszu, basszus, basszus! Ugye nem volt túl erős a rúgásom? Ugye nem fájt nagyon?- hadartam el egy szuszra. |
- Jól hangzik - feleltem ravasz mosollyal az arcomon. Mindig is benne voltam az ilyenekben, főleg, ha lógásról volt szó.
Egy védekező pozíciót felvéve vártam a támadást, amit szerintem egyikünk sem vett komolyan.. Oldalra pillantva tekintetemmel a kiképzőt kerestem, aki mikor ránéztem, épp engem bámult szúrós tekintettel, úgyhogy gyorsan elkaptam a fejem és ismét Lizzyre koncentráltam.
- Szerintem kezdjün neki, mielőtt kinyír - intettem fejemmel a tiszt felé, remélve, hogy az nem veszi észre.
Ahogy beszélgettünk, egy mellettünk álló tag félvállról beszólt hirtelen.
"Csevegés helyett dolgozhatnátok is.. Bár nem úgy néztek ki, mint akik valaha is kijutnak a falakon kívülre" - közölte fölényesen. Már csak a hang is irritált, mikor viszont megláttam, ki beszél ilyen magas lóról, legszívesebben bemutattam volna egymásnak az öklömet és az arcát. Egy volt azon társaság tagjai közül, akikkel jobb, ha szóba se áll az ember. Állandóan mások szekálásában kerestek örömet, ami amúgy nem adatott meg nekik. Természetesen feljebbvalóknak tekintették magukat, akik bárki fölött rendelkezhetnek.
- Szerintem törődj saját magaddal. A mozdulataidat elnézve rádfér - feleltem inkább, miután elszámoltam magamban tízig, hogy lecsillapodjak, bár nem jártam túl sok sikerrel. |
Egy pillanatig elgondolkodtam azon, amit Shane mondott. "Ő lesz a boxzsákom? Hát ez... Ez fura, de... oké." gondoltam. Végül mégis rábólintottam.- Oké, legyen- mondtam ki végül.- De én nem akarok rendesen dolgozni. Úgy gondoltam, ha a kiképző nem figyel, nem gyakorlok, hanem beszélgethetnénk- tudattam a tervem Shane-nel. "Vajon támogatni fogja a tervem?" futott át gyorsan az agyamon, azonban azonnal el is kergettem ezeket a gomdolatokat. Végül felvettem a támadó pozíaciót, hogy elkezdjük a gyakorlást, és csináljünk valamit még, akkor is, ha nem sokáig fogjuk a feladatot csinálni. Miközben összeszedtem minden eddigi tudásomat , vártam, hogy Shane mit fog válaszolni. |
Felálltam, miután végeztem, és kinyújtóztattam a karjaimat.
Szóval pusztakezes harc, huh? Legyen..
Nem sokkal késsőbb Lizzy odajött hozzám, és felajánlotta, hogy legyünk párban. Eléggé meglepődtem. Igazság szerint inkább lettem volna egy sráccal, akit nem kell félteni, hogy esetleg túl erősen húzok be neki.
- Biztosan jó ötlet ez? Nem akarlak megütni.. - mondtam kissé ráncolt szemöldökkel.
Mire körbenéztem, már mindenki párokba rendeződött.
- Nos úgy tűnik, nem maradt túl sok választásunk.. Mindenesetre nem foglak megütni, szóval csináljuk inkább úgy, hogy te csinálod a gyakorltokat, én pedig leszek a.... bokszzsákod - mondtam ki kissé zavartan, elég fura volt, de valójában ez a szó fedte a leginkább az igazságot.
Megrántottam a vállamat, és elhessegettem a gondolataimat. Ha már csinálok valamit, akkor azt rendesen kéne, nem? Ismét az órára koncentrálva vártam Lizzy válaszát, illetve reakcióját.
Képzelem, milyen hükyén hangozhatott... |
Mikor Shane mondta, hogy a harmadik sor jobb sztélén áll, minden tisztázódott, hogy miért nem láttam eddig egyszer sem. Pont azon az oldalon álltak a brutálmagas emberek. Közben elindultunk a helyünkre, de előtte még Shane elkísér az enyémhez. Abban a pillanatban, hogy odaértünk berontott a terembe a kiképző és egyből kiszúrta, hogy Shane nem áll a helyén. Szegénynek egyből ki is szabott negyven fekvőtámaszt. Én csak álltam csendben és néztem, ahogy a helyére kullog és elkezdi a fekvőket. Nekem pedig melegíteni kellett volna, de még mindig nem volt kedvem, de abban a pillanatban meggondoltam magam, amint a kiképző egy gyilkos pillantást vetett felém. "A francba. Ez a kiképző egyszer meg fog ölni. Annyira sok és kemény feladatot ad ki, hogy kétnaponta kelek izomlázzal. Ahhh.... Mikor lesz már vége a kiképzésnek?" gondolkodtam, vagyis ionkább háborogtam magamban. A melegítés után megkaptuk a mai feladatot, ami éppen a pusztakezes harc volt. Legalább mindenki magának választhatott partnert. Azonnal elindultam Shan-hez, mert nem volt kedvem mással tényleg dolgozni. -Leszel velem a gyakorlás alatt?- kérdeztem, mikor odaértem hozzá. Azonnal elröppent minden rossz hangultaom, amit a melegítés és a kiképző hordozott magával. Hirtelen kedvem lett volna megölelni Shane-t. Aztán eszembe jutott, hogy nemsokára indulunk a felderítő útra. Ez valamelyest beárnyékolta hirtelen támadt jókedvemet, de nem tudta teljesen elrontani. |
Jól gondoltam, tényleg hátul áll.
- Én hátulról a harmadik sorban, a jobb szélen állok - feleltem, és szememmel a helyemet kerestem. Nem sokkal később meg is pillantottam a srácot, aki mellettem szokott lenni.
- Szóval valahol ott - mutattam oda, ahová az előbb néztem.
- Akkor szerintem menjünk is - mondtam végül egy pár pillanatnyi csönddel később. Közben sandán az ajtó felé pillantottam, de szerencsére a tiszt még nem volt itt, úgyhogy még volt egy kevéske időnk. Elindultam arra a helyre, ahol véleményem szerint Lizzy állhatott.
- Gondoltam elkísérlek. Persze ha nem baj. Így legalább megjegyzem, hol állsz pontosan - adtam magyarázatot a fel nem tett kérdésre.
Ahogy odaértünk, épp abban a pillanatban vágódott ki az ajtó, és lépett be rajta az ő megszokott mogorva tekintetével a kiképzőtisztünk. Végigpásztázta a csoportot, majd megállapodott a tekintete rajtunk. Láttam az arcán a leplezetlen örömet, hogy végre jogosan ordibálhat valakivel.
Körülbelül két perc elteltével sikerült is befejeznie a mondandóját. Nem volt benne semmi extra, csak a szokásos "miért nem vagy a helyeden" "délután tarts traccspartit" "kidoblak a csoportbó, ha még egyszer előfordul", megspékelve egy kis "takarodj a helyedre, és negyven fekvőtámasz, míg a többiek melegítenek" - nem mintha eddig nem azt tették volna..
Unottan vánszorogtam a helyemre, és nekiláttam a fekvőknek. Ebben a pillanatban kivételesen örültem, amiért eddig rendszeresen bejártam edzésekre. Szinte meg se éreztem a tiszt kis "büntetését"... |
"Uhhh.... Hát szép kis napunk lesz, ha a kiképzőnek nincs jó napja." gondoltam. -Igen, igazad van- mondtam.- Menjünk álljunk be mi is. És... Öhm... Hol is kéne állnom? A francba, már megint elfelejtettem, hogy állok. Annyira emlékszem, hogy hátul, de nem tudom, hogy pontosan hol- "Gondolkozz Lizzy, gondolkozz!" tettem hozzá magamban gyorsan. Hiába gondolkodtam, sehogy se akart eszembe jutni a pontos helyem. -Ah, megvan!- jutott hirtelen eszembe, majd egyből le is lombozódtam.- Az utolsó sor közepén van a helyem. És te? Te hol szoktál állni? Nem igazán van lehetőségem körbenézni, mert nem látok túl sok mindent az előttem állóktól- mondtam Shane-nek. "Hát igen. Ilyen az élet, ha az ember alacsony. Így jártam, ez ellen nem igazán tudok mit tenni." gondoltam végig a dolgokat. Végignéztem a többieken, és rájöttem, hogy lassan már mindenki a helyén áll, szóval nekünk is menni kéne. -Shane, szerintem most már nekünk is be kéne állni a helyünkre.- mondtam, és közben végig figyeltem az ajtót, hogy nem jön-e a kiképző. Szerencsére színét se láttam. De ez még egyáltalán nem jelentette azt, hogy nem kell beállnünk a sorba. |
Ehh, szóval mégis feltűnt neki..
- Semmi bajom, csak nem aludtam valami jól az éjszaka - mert egész este a tegnapon járt az eszem - tettem hozzá gondolatban.
A többiek felé pillantottam, akik látszólag a bemelegítés vége felé járhattak. A kis csoportok kezdtek feloszlani, ahogy az emberek beálltak a helyükre, és türelmesen várakoztak a kiképzőtisztre, hogy elkezdje a szokásos edzést.
- Nem állunk be mi is? Összefutottam a kiképzőtiszttel idefele jövet, és nem volt jó hangulatban. Nem kéne felpiszkálni egy késéssel még pluszba - mondtam, majd visszafordultam Lizzyy-hez.
Amíg nem találkoztunk, nem igazán törődtem a körülöttem lévőkkel, így vele sem, szóval fogalmam sem volt, neki hol kellene állnia, vagy hogy milyen messze vagyunk egymástól.
- Te hol szoktál állni? - kérdeztem rá végül, mivel akárhogy próbáltam felidézni az előző edzéseket, nem rémlett, hogy láttam volna. Biztos valahol mögöttem áll.. - gondoltam. |
Éppen befutottam a Kiképzőközpontba, de már mihelyst beléptem tudtam, nem lett volna muszály annyira rohannom. Már mindenki melegített meg nyújtott, nehogy valamije meghúzódjon az edzés alatt, de én nem akartam. Egyszerűen nem volt hozzá kedvem. Ahogy így gondolkodtam, fel se tűnt, hogy enyhén szólva útban vagyok a többieknek, de nem álltam odébb. Aztán hirtelen valaki nekem ütközött. Megfordultam és Shane-nel ttaláltam szemeben magam. -Semmi gond- mosolyodtam el.- És neked is jó reggelt, Shane- köszöntöttem még mindig mosolyogva. Végig néztem rajta és meglepett, milyen fáradtnak tűnik. olyan volt, mint aki nem aludta az este egy percet se. -Shane,- kezdtem, de egy kicsit elakadtam- aludtál te az éjszaka? Nagyon fáradtnak látszol- mondtam, és még én is meglepődtem, mert olyan volt, mintha nem is a saját hangom lenne. Aggódtam érte? Meglehet. Hogy miért? Azt én magam se tudom, de aggódtam érte. Csendben vártam, hogy mit fog mondani, közben pedig végignéztem rajta még párszor és rájöttem, hogy szörnyen néz ki. |
Egy kimerítő, erőltetett séta után végre megérkeztem a Kiképzőközpontba. Ha lehet, még fáradtabbnak éreztem magam, mint mikor felkeltem. Egy élőholt is megirigyelhette volna a képem, lassú, vánszorgó mozgásom pedig csak még jobban felerősítette ezt a hatást. Nagy nehezen elnyomtam egy ásítást, és valamilyen szinten ki is húztam magam, mikor elhaladtam a kiképzőtiszt előtt, hogy ha nem gond, ne tegyen már ki még az edzés előtt, arra hivatkozva, hogy úgy nézek ki, mint valami olcsó horrorfilmből szakasztott zombi... És valójában úgy is éreztem magam.
Egyik kezemmel megdörzsöltem a szememet, remélve, hogy valamelyest kitisztul a látásom, bár nem jártam túl sok sikerrel. Beléptem egy teremben, ahol a csoport nagyrésze már az edzéshez melegített, nyújtott. A hirtelen jött, vakító fénytől, amiben a terem úszott, hunyorognom kellett, és a kezem a szemeim elé emeltem, úgy halattam tovább. Persze nem gondolkoztam előre, és sikeresen neki is mentem valakinek. Épp meg akartam tőle érdeklődni, hogy nem lát-e a szemétől, de mikor felpillantottam a kezem alól, ledöbbentem.
- Öhm, ne haradudj, nem láttalak.. - mondtam kissé zavarban, és elfordítottam a fejem, remélve, hogy nem látja majd, milyen mosott sza--- akarom mondani, hogy milyen szörnyen nézek ki...
- Amúgy jó, reggelt, Lizzy - szúrtam még oda az előző mondat végére üdvözlésképp. |
Reggel sokkal korábban keltem, mint általában szoktam. Hogy pontosabb legyek, már hajnalban fent voltam, így gondoltam bepótolom, amit tegnap kihagytam, szóval elmentem lezuhanyozni. Mikor végeztem, még mindig nagyon korán volt. Visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek, de a szekrényemben nem találtam semmit, amit éppen fel akartam volna venni. Nem tudom meddig ácsorogtam a nyitott szekrény előtt egy törülközőbe csavarva, mir végül megtaláltam a tökéletes felsőt. Egy szűk, piros háromnegyedes ujjú póló mellett döntöttem, ahhoz pedig felvettem a katonai egyenruha többi "tartozékát". Ezután még visszarohantam a fürdőszobába, hogy kifésüljem bozontos hajam, és indulásra kész voltam. Lementem a konyhába, hogy egyek valamit, és legnagyobb meglepetésemre már ott találtam anyát, aki előkészített egy szendvicset. -Jó reggelt, anya- köszöntem vidáman.- Hogyhogy már fent vagy ilyen korán?- kérdeztem. "Nem tudtam aludni.- válaszolta röviden.- Csináltam neked reggelit." Hirtelen nem tudtam, hogy akkor most milyen viszonyban is vagyok vele. Nem úgy tűnt, mint aki haragszik rám. -Köszönöm- mondtam.- Anya, haragszol még rám, amiért csatlakoztam a katonasághoz? Ha igen, kérlek ne haragudj rám. Megígérem, hogy nem lesz semmi bajom. De már kezdem egy kicsit rosszul érezni magam, amiért nem beszéltek velem. Szeretném, ha újra beszélnél velem legalább te- kértem. Teljesen komolyan gondoltam, mert már kezdett rosszul esni, hogy nem beszélnek velem. "Lizzy, majd ezt megbeszéljük délután, mert ha továbbra is csak itt fogsz ácsorogni, el fogsz késni.- mondta anya." Rápillantottam a faliórára, hogy hány óra van, és rá kellett jönnöm, hogy anyának igaza van. Gyorsan felkaptam a földről a táskámat, beleraktam a szendvicset és már indultam is. Az ajtóból visszafordultam és visszamentem a konyhába, hogy elköszönjek, aztán már rohantam is. Végigrohantam a Kiképzőközpontig vezető úton közben reménykedtem, hogy nem fogok elkésni, és abban, hogy Shane is ott lesz. |
[137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
